Századok – 1893

Értekezések - DR. KOMÁROMY ANDRÁS: Egy hamis pénzverő a XVI. században - II. bef. közl. 748

754 EGY HAMIS PÉNZVERŐ közbe jött esemény oly fordulatot nem idéz elő, mely az elmérgesedett ügyet fontosságában tüstént leszállította. Homonnay Gábor nagyon jól tudta, hogy megtagadván az ötvös kiadását, vakmerő játékba kezdett. Nem hisszük, hogy azt előre megfontolt szándékkal cselekedte volna s valóbbszinü, hogy csak a pillanat által hagyta magát elragadtatni, de ez már tökéletesen egyre megy. Annyi bizonyos, hogy hasonló körülmények között az ő helyzetében kevés ember állott volna ellent a kísértésnek s akár azért, hogy időt nyerjen, készülni a védelemre, akár azért, hogy legalább egy kis borsot törjön az ellenség orra alá, — a hatalmukban és tekintélyükben bizakodó főurak legnagyobb része példáját követte volna. Homonnaynak úgylátszik inkább az utolsó volt a czélja. Mert nagy alázatossága, a látszólagos engedelmesség, melylyel a király parancsát fogadta, kijelentett készsége, hogy a hamis pénzverőt mindaddig fogságban tartja, a meddig Ferdinánd érette küld, szóval egész válasza — az ország alkotmányára hivatkozó magyar nemes felgerjedésén kivül — merő gúnyolódás azok rovására, kiknek rövidlátó bölcsessége az ungvári kalandot előidézte. Viszont más oldalról azt is tudjuk, hogy késedelem nélkül követet küldött Bécsbe, engesztelni akarván a király haragját, nehogy a mulatságot drágán fizesse meg. De úgy látszik, az udvarnál nem sok jóval biztatták s az egri püspöknek 1551. deczember 5-én kelt leveléből arról értesülünk, hogy a pozsonyi kamara már rendeletet kapott Bécsből, hogy a pört indítsa meg ellene.1) Kíméletre vagy elnézésre pedig annál kevésbbé számíthatott, mert Ferdinánd az Izabellával kötött szerződés folytán már szilárdnak érezte magát a trónon, több erőt és szigorúságot mutatott minden dolgában ; szóval a fiscusnak alapos kilátásai voltak arra nézve, hogy a törvénynyel és a korona tekintélyével daczoló főurakat végre körmei közé kaphatja. •) Mikor az egri püspök a kamarát erről értesíti: »Superioribus diebus venerat servitor domini Homonnay cum litteris ad regiam majestatem, qui quale a sua majestate tulit responsum, D. V. copiam illius misimus.« Az érintett másolat azonban nines e levél mellett, de kétségtelen, hogy jót nem tartalmazott. Orsz. Levéltár. Pozsonyi kamarához intézett levelek.