Századok – 1893

Értekezések - DR. KOMÁROMY ANDRÁS: Egy hamis pénzverő a XVI. században - II. bef. közl. 748

A XVI. SZÁZADBAN. 755 Nagy szerencséje volt tehát Homonnay Gábornak, hogy időközben pártfogója akadt, olyan hatalmas pártfogó, a kit talán még a kamarások is respectáltak, mert ha valaki egyszer annak a birodalmába menekült, csak az utolsó Ítélet napján tartozott számot adni a maga dolgairól. Ez a rettenetes úr pedig — a halál — megvédelmezte a maga alattvalóit a világ leghatalmasabb uralkodójának haragjától is. Homonnay nem igen érte meg az új esztendő felvirradását, mert 1552. január 6-án már mint néhairól emlékeznek róla. Ha életében sok embert megkeserített, halálával némelyeknek vigasztalást szerzett. Megkönnyebbült a sárosi kapitány, mert a főúr özvegye, hogy legalább ártatlan gyermekei kárát eltávoztassa, a hamis pénzverő Miklós ötvöst saját jószántából kiszolgáltatta, a kit aztán Cuppler Konrád nagy diadallal hurezolt Sáros várába. Nehéz kő esett le a leleszi papok szivéről, mert bár nem érezték magukat vétkeseknek, mindazonáltal a király haragja, különösen pedig gyanúja sokat árthatott rendjök becsületének. Kihallgatták tehát újólag Czeglédy Péter rendtársukat s vallomása alapján 1552. január 6-án a Ferdinánd mandatumában foglalt vádak alól ilyenképen tisztázták magukat : Mikor a convent bizonysága a király levelével néhai Homonnay Gábort Ungváron fölkereste, Cuppler Konrád sárosi kapitányt vagy helyettesét sehol se látta. Jelen volt ugyan Gál deák harminczad ellenőr és Nagymihályi Benedek, de amazt a főúr maga elé se bocsátotta, ez pedig mentegetőzött, hogy nincs fölhatalmazása, mert csak a vizsgálatra vonatkozó mandatumban szerepel a »homo regius«-ok között, de különben se jött oly készülettel, hogy az ötvös elszállítását aggodalom nélkül magára vállalhassa. Meghallgatván és megértvén pedig Péter pap Homonnay válaszát, nem kérdezősködött tovább, hanem mint a ki kötelességének már eleget tett, visszatért Leleszre. Hogy Gábor úr, első jelentésükben hiven előadott válaszán kivül, mit gondolt, vagy hogy ő felsége parancsolatjával szemben mit szándékozott cselekedni ? — azt a convent bizonysága nem tudja, nem is tudakolta, és csak arról referálhat most is, a mit saját füleivel hallott.