Századok – 1893

Könyvismertetések és bírálatok - Röhricht; Reinhold: Studien zur Geschichte des fünften Kreuzzuges. Ism. M–a S–r. 67

70 TÖRTÉNETI IRODALOM. volt, hogy a damascusi szultán fiát, Mâlikal-Muazzamt, ki Nablus mellett elfoglalt erős állásából Jeruzsálemet védeni igyekezett, egy kisebb hadsereggel lekötik s a főerővel Daniiette elé nyomulnak s Egyptom elfoglalásával döntik meg a mozlimek uralmát. E tervet azonban az a cconi haditanács egyelőre mellőzni látszott, valószínűleg a hajóhad gyöngesége miatt, de azért is, mivel Észak-Németországból még tetemes segítségre számítottak. Egyelőre az ellenséget kisebb vállalatokkal bizonytalanságban akarták tartani a valódi czél felől s aztán Damascus ellen szándékoztak fordulni, melynek elfoglalása nem tűnt fel oly nehéznek, mint a vízhiány miatt Jeruzsálemé. A keresztesek első vállalata tehát a jeruzsálemi királyság északkeleti határa felé irányult. November 3-án Radulf, jeruzsálemi patriarka, a szentkereszt fájával az Accon mellett táborozó keresztesekhez érkezett, kik mezítelen lábbal mentek a szent ereklye elé. Endre király és Lipót osztrák herczeg azon kitüntetésben részesültek, hogy megcsókolhatták az ereklyét, mely azután a hadsereg előtt vitetett. A keresztes hadsereg száma mintegy 50,000 főre rúgott. Az Ain Tuba ûn felé vezető uton a keresztesek roppant sokat szenvedtek a hőségtől s a nagy porban, mely állandóan körülvette, folytonosan a meglepetés veszélyétől tartottak. Másnap elérték és kirabolták Beisant, hol nem sokkal előbb Malik al-Adil táborozott, ki azonban a keresztesek túlnyomó ereje elől Damascustól délnyugot felé visszahúzódott. November 10-én a keresztesek átkeltek a Jordánon, melynek habjaiban, régi zarándok szokás szerint megfürödtek s két napi pihenés után Kossair ibn Miûn ed-dîn felé nyomultak. De a szultán nem állott meg előttök s a keresztesek, miután a vidéket három napig pusztították, ismét visszamentek a Jordánon. Utjok most a Tiberias tó nyugoti partjain vezetett el. hol bő alkalmuk nyilt az új szövetség elbeszélései által megszentelt helyek meglátogatására. Sok beteggel és mozlim gyermekkel, kiket később Jakab püspök Acconban megkeresztelt, de egyszersmind zsákmánynyal gazdagon megrakodva tértek vissza Acconba. A második hadjárat czélja a Thabor hegyei erősség elfoglalása volt, melyet 1211-ben Mâlik al-Muazzam épített, 77 bástyával megerősített s 2000 főből álló őrséggel látott el. Kevéssel megérkezésök előtt a keresztesek egy mozlim gyermeket fogtak el s kedvező jelnek tekintették, hogy ez kérdésökre : valljon a vár bevehetetlen-e, tagadólag válaszolt. Ez felbátorította őket s deczember 3-án, sűrű köd védelme alatt, a patriarka vezetése mellett, ki a szent kereszt fájával előljárt, a hadsereget követő papok imája és éneke közben megkezdették az ostromot. A meredek hegyen szerenesésen fel is hatoltak, s János jeruzsálemi