Századok – 1893
Értekezések - DR. KOMÁROMY ANDRÁS: Egy hamis pénzverő a XVI. században - I. közl. 648
A XVI. SZÁZADBAN. 663 Elöljárójuk Mihály mester vala, ki a pénzveréshez szükséges formákat készítette, de az urakkal nem tudván kijönni, csakhamar dolgára takarodott, a többiek azonban, jelesen Csetneki Bertalan, a félszemű Janó, a ki később eperjesi hóhér lett, a körmöczi származású Sturczer Tamás s bizonyos Mihály nevezetű erdélyi ember, derekasan hozzá láttak a munkához, hogy megfeleljenek a banda becsületének, a mint már régebben Lipolcz várában is szép sikerrel működtek. Ennekelőtte csak hitvány lengyel garasokat gyártottak Jeszenő várában, az olasz Kristóf mester formái után, a ki Kassán fejezte be munkás életét,1 ) most azonban Lajos és Ferdinánd-féle aranypénzen kivül egyebet se vertek. De volt jó dolguk, hogy az aranyat ne prédálják, mikor ezüsthöz és sárgarézhez könnyen juthattak s ez a keverék is csakúgy megtette a szolgálatot. Az így készült aranyokat aztán a Homonuay urak jobbágyaik által forgalomba hozatták, minden szükséges dolgokat vásároltatván velük. A szegény emberek pedig, ha szinte sejtették is a csalárdságot, mélységesen hallgattak, részint a földesurak haragjától tartva, részint mert úgy se ők, hanem a kalmárok szenvedték a kárt. De Sturczer Tamásnak sehogy se tetszett, hogy az ötvös csak az ezüstmívek beolvasztásával foglalkozik, mikor ők napestig izzadnak s előbb szép szóval kérte, majd bottal is kényszerítette azt, hogy legalább az érczmetszés föladatát vállalja magára. Igen ám. csakhogy ez volt a legnehezebb munka, s mikor azt olvassuk Miklós vallomásában, hogy feleségét, gyermekeit hátrahagyva, inkább megszökött a Homonnayaktól : föl kell tennünk, hogy vagy csakugyan nem értett a dologhoz, a mint többször erősíti, vagy magára nézve oly kellemetlen foglalkozásnak tartotta ezt, hogy minden áron ki akarta kerülni. Nincs ugyan kizárva annak a lehetősége sem, hogy Miklós mestert morális okok vezették volna, s a maga módja szerint ') Ugylátszik, Czéczey Lénárt kassai kapitányt is vádolták hamis pénzveréssel, vagy legalább is gyanakodtak reá a kamarások, mert az ötvöst erre nézve is kikérdezték. 0 azonban semmi bizonyosat nem tudott mondani, mert csak másoktól hallotta, hogy részes volt abban. SZÁZADOK. 1893. VIII. FÜZET. 44
