Századok – 1893
Értekezések - DR. KOMÁROMY ANDRÁS: Egy hamis pénzverő a XVI. században - I. közl. 648
664 EGY HAMIS PÉNZVERŐ becsületes ember akart maradni ; de midőn tapasztaljuk, hogy szökevénytársával, Csetneki Bertalannal együtt Rákóczy János csicsvai várnagy hatalmába kerülve, minden nagyobb kényszerítés nélkül hozzáfog a hamis pénzveréshez :alig hihetjük, hogy eddigelé is a jobb érzés tartotta őt vissza attól az ösvénytől, melyet ideig-óráig — talán csak a büntetéstől való félelmében — szerencsésen kikerült ugyan, de mikor egyszer rá lépett, később önkényt is visszatért arra. Valószínűnek tartjuk azonban, hogy hirtelen elhatározására útitársa is befolyással lehetett, mert Bertalan a leghíresebb hamis pénzverőkkel állott összeköttetésben, a többek között bizonyos Rézmán ötvössel, a ki majd mindenféle pénzhez tudott formát vésni ;2 ) de meg is becsülték az urak, akármerre ment, védelmet, pártfogást nyújtottak neki, ha esetleg a törvény üldözőbe vette. Egy szó mint száz, Miklós mester nem ellenkezett sokáig, hanem megadta magát sorsának s a mi Büdy Mihálynak, Dobó Eerencznek és a Homonnayaknak nem sikerült, hogy t. i. hamis pénzverőt csináljanak belőle, azt Bákóczy János uram könnyen elérte. Hanem mikor Báthory Györgynek tudomására jutott, hogy mily istentelen munka folyik az ő várában, szörnyen megharagudott érte. Tüstént meg is parancsolta, hogy a rabokat szabadon bocsássák, úgy hogy 3 — 400 írtnál többet nem is csinálhattak Bertalan odébb állott, de Miklóst a főúr szolgálatába fogadta és Varannó városában házat adott neki, hogy ott az ötvösséget nyugodalmasan gyakorolhassa, ő pedig hála fejében megtanította pártfogóját a nemes érczből készült ötvös műveknek, a hamisítványoktól való csalhatatlan föismerésére. Egyszer azonban — hogy, hogy nem, arról hallgat az írás — Báthorynak csak eszébe jutott, hogy még sem utolsó dolog az a pénzverés, s legott el is küldé Miklós mesteit, hogy szerezzen maga mellé alkalmas társakat ; de mivel azt a vesze') Vallomásában még csak arról se panaszkodik, hogy a várnagy ütötte vagy halállal fenyegette volna. *) »Ipsum Erasmum nunc habitare in possessione Megyes prope Rivulum Dominarum, et scire formas celare pro omnis generis monetis«, olvassuk az ötvös vallomásában.
