Századok – 1893

Könyvismertetések és bírálatok - Zimmermann Ferencz és Werner Károly: Urkundenbuch zur Geschichte der Deutschen in Siebenbürgen. Ism. Tagányi Károly 41

55 TÖRTÉNETI IRODALOM. Oklevéltárunkba is került belőlük egy rövid regeszta (85. sz.) az, mely a szentléleki székely várról szól. Igen, ezeknek az állítólagos székely váraknak fabrikálása tünteti legjobban elénk a mániákust. A grófnak valósággal rögeszméje volt az egész székelyföldet telerakni régibbnél régibb váralikai Azt persze nem is álmodta, hogy éppen ez által fosztá meg a székely történetet a maga legsajátabb eredetiségétől, vonzó arcbaizmusától. Érdekes mégis, hogy a csiki székely krónika hitele ellen ő kelt ki legjobban, pedig ez tiul még csak igazán nagyokat mondani a székely várakról. És mily szomorú látvány, midőn éppen a legbecsületesebb gondolkozású magyar tudós : Szabó Károly, éppen ezt a krónikát: a koholmányok legorczátlanabbikát, — Kemény József, a hamisító ellen veszi védelmébe ! Sőt a gróf úr állítólag még a krónika koholóját is megtudta volna nevezni ! Szép társaság, mert attól, hogy a krónikát talán avval együtt gyártották volna, a gróf urat csak az időbeli alibi tudja fölmenteni. Mert az az ő sorsa immár, mint más közönséges hazudozónak, hogy pozitív bizonyíték nélkül, egy szavának se hiszünk többé. Még azokat az okleveleket is, a melyeknél hamisításának czélja nem oly szembeszökő — föltéve, hogy eredetüket az ő másolatánál tovább nem vihetjük — a legparányibb gyanú alapján is föltétlenül el kell dobnunk. A 428. számú oklevél példáúl azért hamis, mert fölösleges parafrázisa a 426. sz. hitelesnek, a melyből csinálva van, s azt is rögtön megmondjuk, hogy miért ? A hiteles oklevél : szentmártoni László végrendelete Kőhalom vára alól,ahol halálosan megsebesült. A hamisítvány már más vitézeket is siet oda erőszakosan beléhozni, még pedig egy Wesselényi Miklós fia Jánost, nyilvánvalóan — minthogy a családfa, tudvalevőleg, alig nyúlik fel a XV. századig ! — kedveskedésül a híres kortársnak ! Szintén föltétlenül hamis az az 1231. évi oklevél (64. sz.), amely különben is egy ily egyszerű fassiónál lehetetlen túlzással s feltűnően tolakodó módon akarja bebizonyítani a bolgárok s utóbb az oláhok uralmát Fogarasban, holott a földesurak, mindig a magyar királyok voltak, a XIII. század vége felé (244. sz.) pedig Ugrin mester. Oláhokról ott csak mint földetkereső jobbágyokról van tudomásunk. A rumun történetírást persze boldoggá tette Kemény e fegyverrel, de mi nyugodtan alhatunk felőle, mert az ilyenek el nem sülnek. A legutolsó koholmánynak is, mely a 305. szám alatt olvasható, szintén inkább ők vegyék hasznát, mint mi. Ok tán elhiszik, hogy az erdélyi Hortobágyot már 1306-ban is oláh: Korneczel nevén nevezték; — mi nem, mert hiteles oklevelekben mindig magyar nevével találkozunk. Nem tudom, mire kellett ez Keménynek, talán mint