Századok – 1893

Könyvismertetések és bírálatok - Zimmermann Ferencz és Werner Károly: Urkundenbuch zur Geschichte der Deutschen in Siebenbürgen. Ism. Tagányi Károly 41

52 TÖRTÉNETI IRODALOM. heti történetírásunk azt az egész anyagot, amelyből úgy szólván, egészen az ősiség eltörléséig táplálkozott. A legnagyobb valamennyi között egy erdélyi ember volt : Kemény József gróf, mert rendkívül széles összeköttetéseinél fogva legtöbb levéltárat kutatott át, s gyűjteményeinek gazdagságával összes kutató, másoló és gyűjtő elődeit fölülmulta. Míg élt, Erdély egész történetének anyaga úgyszólván az ő monopoliuma volt. Kiváltságos helyzetének fölényét és biztonságát azonban nálánál senki jobban ki nem használta. A levéltárak ajtain kívülrekedt történetírók közt valóságos oraculum gyanánt tündökölt, de hiúsága, kielégíthetetlenül mindig új meg új hymnusokra szomjúhozott. így történt aztán, hogy a mikor igazi fölfedezései lassankint el-elfogyakoztak, a maga és mások ámítására hamis oklevelek gyártására adta magát. A tudós világ tovább űjongott és senki se gyanította, hogy tulajdonképen egy csődbekerült embernek hódol, a ki a hízelgőinek fapénzzel fizet. Hamisításai már akkor is szép számra rúgnak, ha csak azokat az okleveleket vesszük is számításba, melyekkel »a hálával eltelt« szerkesztők »siettek« gyűjteményeiket »gazdagítani«. Siessünk tehát élvezni mi is oklevéltárunk hamisítványait, hogy egyszer már nyilvánosan is (mert szakemberek előtt nem volt titok) végét vessük ennek az orczátlan alakoskodásnak, amely már eddig is annyi csalódásba, tévedésbe került. A Kemény József-féle gyártmányoknak az az ismertető jelük, liogy eredetijüket sehol sem lehet fölfedezni, legkevésbbé abban a levéltárban, a hová ő utal bennünket. Az 527. számú oklevelet is hiába fogjuk keresni a gróf Kornis levéltárban akár az oklevelek közt, akár a régi elenchusokban, pedig még a pecsétzsinór is le van írva körülményesen. Egyébiránt mire való ez a nagy buzgalom, mikor minden szava hazugság. Aki csak egy kissé utánna jár, mindjárt tudja, hogy egy 1336-iki oklevél — s az erdélyi kanonokok ottani névsora évszámhibát meg nem enged, — nem beszélhet István erdélyi vajdáról mint néhairól, mikor az még csak 1345-től 1350-ig viselte vajdai tisztét, s hogy ez ama Herman nemzetségbeli hírneves kerekegyházi Laczkti István volt. Birtokviszonyait is igen jól ismerjük,3) de hogy ő még a Monoszlaiak javait is (tehát nem »Besitz zu Monoszló« mint a rubrum írja) bírta légyen, azt annál kevésbbé fogjuk a hamisítónak elhinni, mert azokat mindig Monoszlaiak (utóbb Csupor nevet vettek fel) bírták, és mert Lásd Karácsonyi ezikkeit a kerekegyházi Laczkfiakról. Turul IV. 166—173. 1. ée Békésmegyei Tört. Társ. Évk. VII.