Századok – 1893

Könyvismertetések és bírálatok - Zimmermann Ferencz és Werner Károly: Urkundenbuch zur Geschichte der Deutschen in Siebenbürgen. Ism. Tagányi Károly 41

53 TÖRTÉNETI IRODALOM. olyan multszázadi bürokrata kifejezéssel »bona sua Monozloiana« tisztességes középkori oklevél soha sem szokott élni. Ami most már az ilyen Kemény-féle hamisítványok czéljdt illeti, az is világossá lesz előttünk, ha az ő korában időnkint fel-felmerülő történeti kérdéseket kisérjük figyelemmel. Mert minden vitában természetesen Kemény gróf is megjelent az ő rengeteg adatkészletével. Ámde a vita gyakran olyan fordulatot vett, hogy nálánál sokkal eszesebb ellenfelek kerekedtek felül, kik a nemes grófot a saját adataival kezdték sarokba szorítani. Ilyenkor aztán, egyszerre csak, olyan világosan szóló okleveleket dobott közéjük, hogy a vitatkozóknak mind torkukon akadt a szó a nagy álmélkodástól. így, ama végére mehetetlen »szolnoki« vitában, mikor arról volt szó, hogy az erdélyi vajdának szolnoki főispánsága melyik Szolnok megyére értendő ? Kemény gróf Belső-Szolnok mellett kardoskodott, és amikor érveiből kiforgatták, akkor gyártotta azt az 1248. évi oklevelet (Teutsch és Firnhaber »Urkundenbuch« 68. 1.), a melyik szerint egy soha nem létező Orbán erdélyi vajda valami középszolnoki felet azzal utasít el, hogy az ő jogköre csak a Meszesig terjed ! Szakasztott ilyen a mi oklevéltárunk 375. számú darabja is, ahol meg a vajda embere: Dengelegi Beke az ellen tiltakozik, hogy az Appaffyak perüket Bőd és Málom belsőszolnoki falvak iránt Demeter tárnokmester elé vitték, holott »az erdélyi Szolnok« az ő fönhatósága alá tartozik. Ennél aztán még a hamisítás módszerét is megfigyelhetjük, mert csak a 375. számú hamisítványt kell az annak alapjáúl szolgáló 376. számú hiteles oklevéllel összevetnünk. Az utóbbiból csakugyan igaz, hogy 1320-ban Demeter tárnokmester csakugyan működött Erdélyben, de csakis mint a király által, kizárólagosan az erdélyi káptalannak a karakóiak és igeniek elleni pőrében kiküldött bíró. Kemenynek tehát fogalma se volt arról, hogy az ilyen bírák csak abban mondhattak Ítéletet, amire föl voltak hatalmazva. De az sem utolsó, hogy az előtt a káptalan előtt azzal a Dengelegi Bekével téteti meg máj. 25-én az óvást, akivel mint bírótársával a tárnokmester junius 2-án ugyanazon káptalan ügyében mond Ítéletet. l'gyesebb ember mindenesetre okosabban hamisított volna. Csakhogy ő is úgy járt, mint általán a hazugok, kik lia valamit el akarnak hitetni, ámításuk művészetét csak arra az egy pontra irányozzák, úgy hogy aztán az elhanyagolt mellékkörülményeknél okvetetlenül tetten fogjuk érni. A 382. számú oklevélnél például legelőször is az tűnik fel, hogy ilyenféle oklevelet soha életünkben nem olvastunk. Mi ez? Károly király 1321-ben, mivel az országnagyok tanácsából úgy itélt, hogy az ellene fellázadt