Századok – 1893

Könyvismertetések és bírálatok - Mika Sándor: Visszapillantás történeti irodalmunkra 1892-ben - II. bef. közl. 513

TÖRTÉNETI IRODALOM. 517 bölcseségének igazi próbaköve. Azt mondja Wertheimer, hogy oly praktikus volt pillantása a politikában, mint kevés kortársáé ; de mindjárt utánna teszi, hogy a dolgokat sokkal könyebben vette, semmint azt a viszonyok megengedék. Ez a két állítás alig egyeztethető össze. Kétségtelen, hogy a kortársak Ítélete Stadion tehetsége felől általában kedvezően hangzott, legalább azon pillanatban, midőn új állását Bécsben elfoglalta, de mint általá­nosan tudva van, az utókor és a kortársak Ítélete nem mindig egyező s kiválóan egy államférfiú működésének megítélésénél első sorban nem a kortársak többé-kevésbbé személyes rokon­vagy ellenszenv által sugallt véleménye, hanem az elért eredmé­nyek jönnek mérlegbe. Ezek pedig nem tesznek tanúságot Stadion államférfiúi tehetsége mellett. Minden arra mutat, hogy e miniszter a külügyi viszonyokat, a monarchia erejét és Napoleon hatalmát tévesen Ítélte meg s nem menthető fel azon vád alól, hogy kiváló államférfiuhoz nem illő könnyelműséggel a monarchiát szövetségesek nélkül magának Károly főherczegnek akarata ellenére - a szerencsétlen 1809-ki háborúba sodorta s ezáltal az oly annyira szükséges regeneratió helyett a birodalomnak amúgy is súlyos külügyi és belügyi helyzetét még súlyosabbá tette. Ránk nézve legérdekesebbek AVertheimer munkájának azon részei, melyek a specialis magyar viszonyokat érintik. Híven festi Magyarország képét a jelen század első tizedé­ben s igaza van, hogy hazánk még e korban is középkori állam benyomását kelti fel. Minő hátramaradott volt mívelt­ségünk, minő elfogult a közvélemény s mennyi reformra lett volna szükség minden téren ! Bőven tárgyalja a szerző az 1807. és 1808-ki országgyűléseket, ezeknek jelentőségét az általános európai viszonyokra s kiváló részletességgel adja elő a magyar felkelő nemesi hadsereg szerepét az 1809-ki hadjáratban. Min­denütt igen szépen kidomborodik József nádor nemes alakja, kinek erélyes, de legtöbbször sikertelen küzdelme a bécsi intéző körökkel szemben Magyarország érdekeinek megóvásáért, sok­ban hasonlít bátyjának, Károly főherczegnek legtöbbször szin­tén eredménytelen fáradozásához az egész monarchia reorga­nisatiója érdekében. Nem e két főherczegen mult, hogy az 1809-ki hadjárat oly szerencsétlen véget ért s bizonyára nem József nádor volt oka annak, hogy a nemesi felkeléshez fűzött nagy remények nem teljesedtek. Minden körülmény kedvező volt, hogy Magyarországon a franczia invasióval szemben erélyes ellent­állás szerveztessék ; de a József nádor buzgósága s a magyar nemesség lelkesedése és áldozatkészsége nem tehették jóvá a bécsi kormány és az osztrák tábornokok által elkövetett mulasz­tások és hibák hosszú sorozatát. De mivel minden vereség után 34S

Next

/
Thumbnails
Contents