Századok – 1893

Értekezések - ÓVÁRY LIPÓT: Nápolyi Johanna - I. közl. 491

NÁrOLYl JOHANNA. 501 melyben a kastély őrizetével megbízott magyar fegyveres csapat s Endre meghitt szolgái is részeltettek, kik a nagy mennyiségű s valószínűleg álomporral kevert bortól csakhamar mély álomba merültek, a vendégek eltávoztak a kastélyból, hol csak négy összeesküvő maradt elrejtőzve. Éjfél tájban egy fölbérelt szolga, azon ürügy alatt, hogy igen fontos hírek érkeztek Nápolyból, fölkeltette az alvó Endre királyt, ki mitsem sejtve, félig felöltözve s fegyvertelenül jött ki az előterembe, hol a már várakozó összeesküvők hirtelen megrohanták, de nem várt kemény ellenállásra találtak. Már is sikerült Endrének kiszabadítani magát gyilkosai kezeiből, és folytonosan segítségért kiáltozva sietett vissza hálótermébe, hogy magát fölfegyverezze. Itt azonban a fölbérelt szolga útját állotta s az összeesküvők egyike, az ifjú d'Artois, kit Johanna egyik kedvese gyanánt említenek, hogy a már futásnak eredő társait fölbátorítsa, kétségbeesetten vetette magát újból Endrére, s ekkor sikerült nyakába vetni a már készen tartott zsineget, melylyel csakhamar kivonszolták a fuldokló királyt a terraszra s annak kartámaszáról függve tartották mindaddig, míg kiadta véglehelletét, s ekkor az alatta levő kertbe levetették. A hű Izolda, ki őrülten szerette Endrét, s a magyar cselédség már csak a megtörtént tényt constatálhatták. Endre holtteste két nap mulva Nápolyba szállíttatott, s az ottani székesegyházban Capere kanonok gondoskodásából eltemettetett. E templom főoltárától balra levő sekrestye ajtaja mellett a falban egy egyszerű márványlap jelöli sírját. IV. Joliannának fia születik. — Zavarok Nápolyban. — Endre gyilkosainak elitéltetése. Endre megöletése úgy Nápolyban, mint Magyarországban óriási izgatottságot keltett. Meg kell itt említenem, hogy alig néhány hónappal Endre meggyilkoltatása után Johannának fia született, ki dédatyja után Martell Károly nevet kapott ') ; s bár ez esemény az udvari gyász miatt nem lőn a szokásos vigságokkal megünnepelve, az mindazonáltal Johannának rendkívüli örömöt okozott, ki sietett is azt a baráti hatalmakkal s a pápával körlevélben tudatni. Keresztatyáúl a pápát kérte föl, ki a tisztséget el is fogadta s képviseletével a cavailloni püspököt bízta meg. Johanna külön udvartartástrendezett be az újonszíilöttherczeg számára,udvar-') A sessai krónika szerint : Eoque anno (1345) in festő Nativitatis Domini nostri Jesu Christi domina Johanna regina peperit filium nomine Carolum Martellum. 33*