Századok – 1893

Könyvismertetések és bírálatok - Zenker; B. W.: Geschichte der Wiener Jouralistik während 1848. Ism. K–B. 445

446 .TÖRTÉKET! IRODALOM. s minden heves szava ezerszeres visszhangra talál. Szerkesztője Häfner Lipót, kit a bécsi forradalom Thersitesének, Dantonjának s Maratjának irtak le. Zenker nyugodtabban szól a szenvedélyes emberről s hiteles adatok alapján kimutatja, hogy forradalmi hajlamai mindenesetre szelídebb, bécsiebb kiadásuak, mintsem ellenségei hirdették. A márcziusi napokban két barátjával kalapüzlete volt a »Kohlmarkton«, s ott irta meg lapja első számait. — A lap rendkívüli föltűnést keltett ; a mint mondani szokás, »falták« a lapot s 10 -15,000 példány kelt el napjában. A »Constitution« lett a radikális zsurnalisztika typusa. A forradalmat új oldalról fogta fel. Élesen támadta a feudális jogokat ; kezébe vette a munkás-kérdést s a szabadság mámorába egymás után csöpögtette az üröm-csöppeket. Április havában megint egy csapat új újság lát napvilágot Leghiresebb volt köztük: a »Der Freimüthige« ezimű. Szerkesztője Mahler volt, kit ellenségei vörös haja s zsidó származása miatt ép oly szörnyetegnek mondottak, mint Häfnert púpja miatt. A lapnak politikai jelentőséget különben Tuvora Ferencz adott, a ki minden kérdést a pévz szempontjából nézett ; vérvörös ultra volt, míg jónak látta; mikor a dolgok fordultak, aztán Jellasich dicsőítői közé állott. — Szélesebb látkörű, Ausztria helyzetét a nemzetiségekkel, Németországgal szemben is tárgyaló lap volt az »Oesterreichische Zeitung«. A lapokban Magyarország állapota is sokszor szóba került. Az újságok egy része Magyarország »emancipatióját« rossz szemmel nézte; a radikális lapok azonban, főleg a »Constitution« teljes határozottsággal magyar részen állottak. A »Constitution« szerkesztésében Töltényi irta az ide vágó czikkeket. Április havában már egyáltalán két nagy pártra oszlik a bécsi zsurnalisztika. Egyik oldalon állanak a »schwarzgelbek«, a monarchikus érzelműek; a másikon a »schwarzrothgold« színűek, kik semmi szélsőségtől sem ijedtek meg ; ott a mérsékletnek, itt a szabadságnak fanatikusai. Még erősebb lett az ellenzék a májusi napokban, mikor a bécsi udvar Innsbruckba költözött. A radikális lapokban a köztársasági irányzatok mindig élesebben váltak ki. Maga a »Wiener Zeitung« is azt mondta : »A császár elutazása ugyanaz volna, mint XVI. Lajos menekülése volt.« Májustól az októberi forradalomig a zsurnálok száma megint nő ; szenvedélyességük fokozódik ; s ugyanakkor sokan az újságot mint a gazdagodás, a tekintélyre emelkedés eszközét kezdik tekinteni. Az olvasás és írás valódi epidemiája fogja el a bécsiek lelkét s voltak ügyes emberek, kik azt zsebük számára kihasználták. A lapokban is a becsületes fanatikus hangja mellett egyre sűrűbben hallható lett az üzletszerű demagog öblös szó-