Századok – 1893

Könyvismertetések és bírálatok - Mika Sándor: Visszapillantás történeti irodalmunkra 1892-ben - I. közl. 429

435 TÖRTÉNETI IRODALOM. II. Feltűnően hanyatlott, nem akarjuk éppen mondani az érdeklődés, de a mozgalom a nemzeti történelmünk legrégibb korszakára vonatkozó irodalomban. Ama nagy küzdelem, mely az utolsó évtizedekben történészeinket a nemzetünk őstörténelmével kapcsolatos kérdésekben két táborra osztotta s melynek legkiválóbb harczosai Hunfalvi Pál és Szabó Károly valának, mintha ellenhatást idézett volna elő. Pár év óta csend uralkodik e téren ; a mult év folyamán, mennyire tudomást vehettünk, egyetlen történetírónk sem foglalkozott sem önálló munkában, sem folyóiratainkban a nemzetünk őstörténelmére vonatkozó kérdésekkel. Pedig az utolsó szó e vitában még nincsen kimondva, sok fontos és érdekes probléma vár e téren megoldásra. Csakis a legfőbbeket említve: az Anonymus hitelének kérdése a honfoglalás korára még mindig megosztva tartja historikusainkat és a közvéleményt, s ezzel kapcsolatban még mindig nincs eldöntve a székely eredet fontos kérdése. Készülünk a milleniumra is, de hogy a honfoglalás idejének meghatározása körűi a források hitelére nézve minő bizonytalanság uralkodik, semmi sem bizonyítja fényesebben, mint az a tény, hogy pár évvel ezelőtt három legkiválóbb tudósunk a honfoglalás idejét három különböző évre tette. Ha nem is annyira meddő, de szerfölött szegény volt mult évi történelmi irodalmunk az Árpádok korára is. Mindössze csak két ide vonatkozó önálló munkát említhetünk fel, de ezek közül az egyik, ha terjedelmére nem is, tartalma értékességére hazai történetírásunk egyik igen becses terméke. Ez Fejérpataky László tanulmánya Kálmán király okleveleiről.1

) Ki csakis egy kissé foglalkozott az Árpád-korra vonatkozó kútfőinkkel, tapasztalhatta, minő bizonytalanság uralkodik legrégibb királyaink okleveleinél, mennyi jogosult gyanú és alapos kétely fér mindenikhez ; tapasztalhatta : minő minden kritikát mellőző kiadásokban forognak azok közkézen s mennyi nehézséggel és fáradsággal jár ez oklevelek tisztázása, valódi értéküknek megállapítása. E bajokon segített, legalább részben, Fejérpataky, midőn tüzetes vizsgálat alá vette Kálmán király okleveleit. Mindenekelőtt kimutatja, hogy a XI. század végének és a XII. század első évtizedének cancellariai gyakorlata Szent-István korával szemben határozott hanyatlásról tesz tanúságot. A királyi oklevelek a Szent-István halálát követő zavaros korszakban elvesztik azt a formás alakot, azt az aránylag eléggé fejlődött oklevélstylust, mely Szent-István néhány hitelesekűl elfogadható oklevelét jel') Értekezések a történeti tudományok köréböl. XV. k. 5. szám. 28*