Századok – 1893

Könyvismertetések és bírálatok - Mika Sándor: Visszapillantás történeti irodalmunkra 1892-ben - I. közl. 429

434 TÖRTÉNETI IRODALOM. körülmény, hogy a legtöbb lelet Erdélyből és a Duna melléki megyékből került ki, mutatja, hogy a leletek megmentésére e helyeken több gondot fordítottak, de bizonyíthatja azt is, hogy a Dunának kereskedelmi tekintetben oly igen fontos völgyét, vagy Erdélynek nemes fémekben és fában gazdag vidékét a bronzkor emberei sűrűbben lakták és inkább kedvelték, mint a Tisza mellékeinek termékeny, de fában és kőben szűkölködő rónáját. Erdély gazdag leleteiről a neolith kőkorból, a réz- és bronzkorból szól Téglás Gábor egy kis értekezése 1

), mely tulajdonképen összegezése a szerző tíz éven keresztül folytatott őstörténelmi kutatásainak. A praehistoricus leihelyek száma Erdélyben évről évre rohamosan szaporodik s ma már kimondhatjuk, hogy az erdélyi felföldnek nemcsak téres völgyei, hanem a Kárpátok rengetegei is a messzi hajdankortól kezdve az egymást felváltó népek hosszú sorának szolgáltak otthonúl. A palaeolith ember nyomait még edclig nem sikerült ugyan feltalálni, de a neolith ember nyomait, leszámítva a székelyföld legelzártabb vidékét a csíki medenczét, mindenütt bőven megtaláljuk. Még gyakoribbak a bronzleletek ; de a legérdekesebbek a rézkorszak emlékei Erdély különböző vidékeiről, melyek újra megerősítik hazánkra vonatkozólag a rézkorszak egykori létezését. Feltűnő, hogy Erdély rézbányái e messze régi korban a mívelés nyomait nem mutatják. A réz tehát — mint azt különben egy pár lelet is bizonyítja — kereskedelmi czikk gyanánt került Erdélybe, de hogy ónnal keverve, mint bronzot ottan dolgozta k fel, arról a napfényre került erdélyrészi öntőműhelyek hosszú sora tanúskodik. A római korszakról, melylyel hazánkban a történelmi kor kezdődik, valamint az ezt követő népvándorlás koráról önálló munka a mult év folyamán nem látott napvilágot. E korra vonatkoznak azonban egypár városunk monographiájának első fejezetei (Arad, Pozsony és első sorban Gyula-Fehérvár), melyekre később visszatérünk s Fröhlich Róbertnek egy rövid, de becses tanulmánya,2) melyben Ptolemaeus tévedését mutatja ki, midőn az ó-kori geographus Acumincumot Sirmium helyett táborhelynek tüntette fel s ennek kapcsán bebizonyítani igyekszik, hogy az első században a római limest nem a Duna, hanem a Száva képezte. x) Emlékek és leletek a történelem előtti Dáciáról. Arcliaeologiai Értesítő XII. 5. sz. s) Acumincum vidéke és a régi pannóniai limes. Arcliaeologiai Értesítő XII. k. I. 2. sz.