Századok – 1893

Könyvismertetések és bírálatok - Mika Sándor: Visszapillantás történeti irodalmunkra 1892-ben - I. közl. 429

433 TÖRTÉNETI IRODALOM. mert bár egy pár ritka jelentőségű történetírónk egyetemi tanszéken ült, ezeknek csak hallgatói voltak s nem a szó igazi értelmében vett tanítványai. Innen származnak közvetve többi bajaink is : történelmünk anyagának rendszeres tisztázása, alapos feldolgozásának lehetővé tételére alig történik itt és ott szórványos kísérlet, természetesen minden tervszerűség nélkül ; évek telnek el, míg egy nagyobb korszakot felölelő önálló mű történetírásunk mezején megjelenik; történetírásunk történetének megírására hazai törénetíróink még csak kísérletet sem tettek s végre a hazai történelem kézikönyvét is még mindig hiába várjuk. L Míg régibb hazai történetíróink hazánk múltjával a honfoglalás előtt keveset, vagy éppen semmit sem törődtek, az utolsó pár évtizedben mindinkább tért hódít az a felfogás, hogy nemzetünk történelme hazánk régibb, megelőző történelmétől el nem választható. Bármily pusztulást idézett elő az egymást felváltó népek hullámzása, különösen hazánkban, mely a népvándorlások régi útja volt, e hullámok mégsem zajlottak le teljesen nyomtalanül s hegyeink, folyóink és városaink nevei minduntalan e régi korra hivják fel figyelmünket, minduntalan ama szálakra emlékeztetnek, melyek nemzetünk történelmét a haza régibb történelmével összekapcsolják. A rég letűnt idők sötétségébe, hová a történelem fáklyája be nem hatolhat, a régészet halvány mécse vet némi világot s muzeumaink mind jobban szaporodó régészeti kincsei vannak hivatva, hogy majd kellően felhasználva hazánk történelmének legrégibb koráról, a praehistoricus korról, képet adjanak. Ma még e téren csak a gyűjtés korát éljük ; de az Archaeologiai Értesítő mult évi folyama is tanúsítja, hogy az érdeklődés a régészeti leletek iránt mind szélesebb körökre terjed s reméljük, hogy nemsokára az ország minden vidéke anyagot fog nyújtani hazánk praehistoricus korának jellemzésére. A legkiválóbb munka e téren, mely a mult év folyamán látott napvilágot, líamptl József nagy munkájának: »A bronzkor emlékei Magyarországon«, második része, mely a leletek statistikáját tartalmazza. Nagy gonddal és kiváló szakértelemmel készített mű, melynek szárazsága mellett is érdekességet kölcsönöz azon körülmény, hogy nem kevesebb, mint kétezer bronztárgyat sorol fel. Ha meggondoljuk, hogy aránylag mily rövid idő óta kezdik hazánkban a régi idők e becses emlékeit gyűjteni s hogy mily keveset törődnek ezekkel még ma is a legtöbb vidéken, e szám valóban meglepő s mozgalmas, eleven életre enged következtetni hazánk történelmének e régi korszakában. Azon SZÁZADOK. 1893. V. FÜZET. 28