Századok – 1893

Értekezések - PÓR ANTAL: A történeti jelenetek korhű reconstruálásáról - 1. 421

426 PÓK ANTAL. Yernerfia László budai ispán, Péter spalatói érsek Subié (Brebow) Pál horvát és bosnya bán nevében, Miklós győri választott püspök Német-Újvári Henrik sziavon bán és unokája Miklós mester nevében, Péter császmai főesperes a Baboneg fiai : István, Iván és Badoszló sziavon nagy ispánok nevében, kik mind az oltár előtt, azaz a szentélyben (chorus, sanctuarium) foglaltak helyet. Természetesen szintén ott volt helyök a már említetteken fölül jelenlevő főpapoknak: Háb váczi püspöknek,, ki e helyt Abbanak iratik, Péter pécsi, Benedek veszprémi, Ágoston zágrábi, Benedek csanádi, László szerémi, Gergely bosnya püspököknek és Pál szepesi prépostnak. Hogy a templom többi helyisége (hajója) szorongásig megtelt papokkal, szerzetesekkel, nemesekkel, polgárokkal és néppel, nem hagyja említés nélkül oklevelünk. Most Károly király az oltárhoz lépett, letérdelt s az evangeliumos könyvön, melyet az esztergami érsek és Vilmos a közjegyző tartának előtte, nyugtatván jobbját, elmondotta a koronázó esküt latinál, aztán magyarul, amint azt az érsek ajkára adta. Elvégezvén az eskütételt, egyenkint előléptek a jelenlevő országnagyok és a magok, valamint megbízóik nevében hűséget esküdtek kezéhez. De minthogy a magyar nemzet e koronázást, mely nem a szokott helyen, nem is a szent koronával történt, nem vette olybá, mintha szó nem férhetne hozzá, miután a Szent-István koronája visszakerült László vajdától, Károly király harmadszor is megkoronáztatta magát Székesfehérvárt, 1310. augusztus 20-án ugyancsak az illetékes esztergami érsek, Tamás mester által. Lajos király koronázásáról, mely szintén Székes-Fehérvárt, 1342. julius 21-én történt, Küküllei János, Lajos király történetirója annyit hagyott írva, hogy megelőzte azt a főurak, főnemesek, vitézek és nemesek egyértelmű hozzájárása, és hogy az az Erzsébet anyakirályné, Szécsényi Tamás erdélyi vajda, Druget Vellermes nádor, a többi főurak és nemesek jelenlétében,1

) Telegdi Csanád esztergami érsek által a szent koronával történt. Megjegyzem még, hogy aki a középkori koronázások egyikét híven akarja megjeleníteni, az jól teszi, ha azon időbeli szerkönyvekben a koronázó szertartásokat, melyek nem egy részletben különböztek a maiaktól, átnézi. Szívesen írnám le ezeket is, de nincs kútfő kezemnél. Szabadjon azonban Ráth György úr ő méltóságára utalnom, ki nemcsak igen jártas a régi szertartásos könyvekben, de a festészetnek is előkelő barátja. ]) Kik voltak az akkori egyházi és világi főbb urak, előadom Nagy-Lajos-ómban a 17. és következő lapokon.