Századok – 1893

Értekezések - BÁRCZAY OSZKÁR: A régi magyar konyháról 402

404 BÁRCZAY OSZKÁR. Franczia ízléstelenségnek mondják a fache-t és hacliis-t csak; azért, mert a németek is mindent, mit nem szeretnek, francziának. mondanak és nem látják, hogy a káposztának egekig magasztalt felséges tölteléke, a katonabéles, kolbász, hurka s több más igazán magyarrá lett étel nem egyéb mint fache és hachis. Külföldi utazásaim és ott tartózkodásom alatt föltűnt nekem, hogy hazámtól messze, különböző égaljak alatt is találtamolyan ételeket, melyeket az új generatio nálunk már nem ismer s a melyeket én fiatalabb koromban ősmagyar ételnek hittem. Ezannak a bizonysága, hogy azok a nemzetek, melyek Európában élnek, e tekintetben is sokat tanultak egymástól és hogy mindnyájuknak egy közös mesterük volt hajdanában. Ez irányban tett kutatásaimnak eredménye az, hogy azösszes európai főzésmódok anyjának az olaszt, ősanyjának pedig a görögöt mondhatom. Hogy ez nem csak a nyugat-európai, de a mi főzésünkre nézve is áll, láthatjuk báró Radvánszky Béla nagybecsű kiadványában, a néhány hónappal ezelőtt megjelent »Régi Magyar Szakács könyvekben«. E közös ősanya leányai és unokái különböző viszonyok. között sok átalakuláson mentek át különböző népeknek az araboknak, törököknek, örményeknek, szlávoknak stb. kevesebb vagy több befolyása alatt; ebből magyarázható közös eredetüket bizonyító jellegük mellett is mutatkozó különbözőségük. A főzési módszerek fejlődésének az éhség, az étvágy adottimpulsust. Foglalkozzunk tehát mindenek előtt ezzel, mint tulajdonképeni tárgyunk szülőjével, melylyel minden időben szívesen foglalkoztak rangos, nagy tekintélyű, sőt nagy tudományú kiváló emberek is. Homerost, a sok irányban művelt nagy költőt is sokszor látjuk erre vonatkozó tárgyakkal, magával a főzési móddal s lakomák leírásával foglalkozni; különösen behatóan írja le Iliasa IX. könyvének 202-ik versében, hogy Achilles és Patroklos miként főztek maguk s miként gondoskodtak kiváló vendégeik ellátásáról. Ebből a leírásból láthatjuk, hogy mit ettek s miként rendeztek lakomákat a Homeros korabeli hellenek. Apicius consularis személy volt s nem tekintette méltóságán alúli dolognak szakácskönyvet írni. E becses munka egy bizonyos Coeliustól való átdolgozása korunkig fenmaradt s az újkor legínyenczebb királynéjának, Annának épp oly tudós mint ínyencz orvosa, Lister Márton írt hozzá commentárt. Domicianus császár azt a kérdést, hogy a turbot-t miféle lével készíttesse, olyan fontosnak tartotta, hogy a senatusban tanácskozott felette. Egykorú írók tanúsága szerint egyedül az.