Századok – 1893

Értekezések - BÁRCZAY OSZKÁR: A régi magyar konyháról 402

A RÉGI MAGYAR KONYHÁRÓL. 403 is nemzeti eledellé proclamálnak ; pedig ez is megtörténik s könynyen megeshetik, hogy az utánunk következő generatióka sajnos most már ijesztő módon elterjedt étvágyrontó, de keveset tápláló fehér kávét is magyar nemzeti eledelnek fogják tartani éppen úgy, mint mi a szerfölött népszerű töltött káposztát, melyet pedig, mint látni fogjuk, a XY-ik évszázban legalább mai alakjában még őseink nem ismertek. Sok olyan étel van, melyet kizáróan magyarnak hiszünk, a mely pedig épp oly kedvelt étele más nemzeteknek is mint nekünk. Vegyük csak a füstölt szalonnát, melyet mi nem ok nélkül szeretünk, a mely Francziaország és Anglia több vidéke lakóinak főeledele s a melyet a rómaiak annyira kedveltek, hogy egyik uralkodójuk Claudius egy ízben sietve rohant a senatusba s teljes komolysággal kérdezte ott : »Patres conscripti! mit gondoltok, lehetne-e füstölt szalona (laridium) nélkül élni'?« Mire ezek érett megfontolás után azt felelték : »lehet uram, de bizony csak szomorúan«. Az a körülmény, hogy sok olyan jó étel ment szemem láttára feledésbe, melyek szüleim házánál és másoknál gyermekkoromban még szokásosak voltak, és hogy a csehek- és németektől importált sok rossz ételt láttam hazánkban íueghonosulni, arra a meggyőződésre vezetett, hogy az a mit most magyar főzésmódnak, magyar ételnek neveznek, nagyrészt nem az, mert idegen származású szokások, ruházati czikkek, ételek stb. csak sok idő elteltével, a nemzeti ízléshez való idomulással válnak a nemzet sajátjává, különben meghonosulásuk csak képzelt dolog s az illető nemzet közömbösségének tanújele, meg annak, hogy a régi jó szokásokhoz hütelenek olyan valamiért is, a minek jósága legalább is kétséges. Az idegen befolyástól való el nem zárkozásnak és az átidomulási hajlandóságnak sok jó, de bizony sok rossz következése is van, mert a fejlődést és tökéletesedést az idegen befolyásnak való engedés csak akkor mozdítja elő, ha megfontolt kritikával választjuk ki a követendő jót a kerülendő rossztól ; ezt pedig mi magyarok nem mindég tettük és éppen az ételek és főzési módszernél nem követtük ezt az egyedül helyes utat és sok jó görög, olasz eredetű magyarrá lett ételről felejtkeztünk meg rossz cseh-német ételek kedveért, s ez ízlésünk elfajulására mutat. Sokan vannak, kik az idegen főzési mód terjedése s a nemzetinek eltűnése fölött sopánkodnak, de nagyobb részük helytelen nyomon jár ; méltán szidják ugyan a vendéglői ételeket, de francziának nevezik azokat a jelleg nélküli gyomor és jó ízlés elleni attentátumokat, pedig azok nem franczia ételek, éppen a mint hogy nem magyar az a főzési mód, mely manapság a legtöbb közép-osztályú magánháznál szokásos. 26*