Századok – 1893
Értekezések - KIRÁLY PÁL: A rómaiak aranybányászata Dáciában - II. bef. közl. 328
354 KIRÁLY PÁL. tésére gyakornokokat is tartanak ; ilyen volt a tizenöt éves korában elhalt Justinus Caesar. A fizetőmester dispensator nevet viselt. Csak egyről van tudomásunk : Callistusról. ki császári rabszolga volt. E személyzet azt bizonyítja, hogy volt elég irodai munka is, melyet néha még a legnagyobb szorgalommal sem tudván meggyőzni, a procurator berendeli saját beneficiariusait is. Ilyen volt 161-ben T. Aur. Diocles. A bányák jövedelmei a császári kincstár tulajdonát képezvén a procuratorok által egyenesen Kómába küldettek, s valószínű, hogy oda folyt be a magánbányákban fejtett arany s ezüst is, nyers alakban váltván be a procuratorok mindkét fémet, épen úgy mint a mi bányahivatalaink teszik még ma is. A bányák nem képezvén a császári kincstárnak elidegenítlietlen tulajdonát, a Lex Yipascensis megengedi az eladást részben vagy egészben, s valószinű, hogy vétel utján jutnak a nemes fémerekhez provinciánkban is a magánosok. A magánbányászat gyakorlatát Verespataknál — Alburnus Maior s az Offenbánya vagy Korábia körül keresendő bányászatról mutathatjuk ki, — sa Verespatak bányáiból ismeretes viasztáblák közül három világosan és félreismerhetetlenül szól a magán bányák bérletéről, — és határozottan magántulajdont képező bányára vonatkozik mindegyik. A kolozsvári muzeum birtokában levő szerint Mummius, Asclepias fia, saját bányáját — operas suas — 164. május 20-ától november 13-áig bérbe adja Aureliusnak, Adiutor fiának 70 dénárért. A béríő részletekben fizeti a megállapított összeget, és a tulajdonos öt sestercius — 50 kr. — napi kárpótlással tartozik neki, ha beleegyezte ellenére bontaná föl a szerződést. Ugyanigy fizet kárpótlást a bérlő is, ha a kikötött határozatokat nem tartaná meg pontosan. Ha a szerződés tartama alatt viz szakadna a bányába, úgy a bérlő méltányos kárpótlást kap. A második szerződésben L. Ulpius Valerius 70 dénár évi bért állapít meg Socratióval, míg a harmadik szerint Titus és Bradua 105 dénárt fizetnek ugyancsak egy évre Restitutus Seniornak. E szerződéseket, nem tudván irni a bányatulajdonosok, ügynökök szerkesztik szigorúan megszabott, s a törvényben gyökerező minták szerint. A tulajdonosok tehát műveletlen egyszerű emberek, és szegények is, — mert bányáik, ha a hozamot 10°/0 tőkésítjük, igen csekély értéket képviselnek : Mummiusé a mi pénzünk szerint 560 forint, Restitutus Seniore 420 frt.. L. Ulpius Valeriusé 280 frt. A tőkét a hozam ingatag volta miatt kell ily kicsire számítanunk. A 365 dénár évidíjjal javadalmazott légionárius közlegény valóságos pénztőzsér volt hozzájuk képest. Ilyen formán életviszonyaikaiig
