Századok – 1893

Értekezések - KIRÁLY PÁL: A rómaiak aranybányászata Dáciában - II. bef. közl. 328

A RÓMAIAK ARANYBÁNYÁSZATA DACIÁItAX. különbözhettek a bányajobbágyokétői - coloni kiket Dalmátiából telepítettek hegyeink közzé. Római iparlovagok, kiérdemült decuriók, tönkre jutott eques romanusoknak - pedig az állami bérletek legtöbbször e derék férfiak asylumai voltak — Marcus Aurelius koráig nincsen semmi nyoma sem a tulajdonosok sem a kivevők között. A tulajdonosok s bérlőkkel szemben a bányamunkások (metallarii) átalában a termékek szerint valának különböztetve, így találkozunk aurarii. argentarii, ferrarii, aerarii, plumbarii — arany, ezüst, vas, réz, ólom bányászok — elnevezésekkel. Ezek még többé-kevésbbé szabad emberek. Aranyvidékünkön, Vöröspatak mint, Zalatnán, előfordulnak a leguli (aurariarum) gyünévvel összefoglalt munkások, kik egyként lehetnek az aranymosásokban elfoglalt pirusták és más colonusok, mint a bányatorok előtt összezúzott aranyérczeknek teknőben való kimosására alkalmazott bányászok. Hogy a leguli aurariarum mégis inkább szabad bányász polgárok, az iránt a Kr. u. 161-ben Ampelumban Lucius Verus császárnak és nejének Lucilláuak föliratilag megörökített hódolati nyilatkozata alig hagyhat kétségben, miután ott a libertusok, a rabszolgák (família) és a leguli aurariarum egymástól elkülönítve sorakoznak. A kényszermunkára ítélteknek dáciai alkalmaztatásáról nincsenek biztos adataink, s a Neugebaur Dacien-jében, valamint x\ckner Mihálynak a bécsi Central-Kommission-hoz intézett jelentésében, Offenbánya Sz. Imre nevű kincstári tárnájából emlegetett s az elitéltektől származtatott D. (Ad metalla damnati) és más jelbetüket, úgyszintén az egyes üdvözlő szavakat p. »vale« Téglás a helyszínén ismételten megejtett vizsgálatai nyomán olyan bemondás után való értesülésnek nyilvánítja, milyeneknek a bányavidék látogatói szigorú kritika nélkül könnyen ki vannak téve. A harmadik századtól kezdve az »ad metalla« ítéltek mind számosabban kerülnek a bányákba s utóbb a munka reájok nehezedik csaknem kizárólag. A görögöknél állandóan használták a kényszermunkásokat; Dacia azonban a keresztény üldözések ideje előtt virágozván, nem tudjuk biztosan kimutatni sem az üldözött keresztények,sem a más okból bányarabságra Ítélteknek szereplését. Keresztény vonatkozásokat egyébiránt ismerünk Tordáról s Várhelyről, honnan az egyik mithriacus reliefen Hétszer ismétlődik Kr. urunknak legegyszerűbb alakú monogrammja. A kényszermunkások alkalmazása Egyiptom és Assyriában vette kezdetét, hogy a törvény elitéltjeivel is pótolják a munkáskezek hiányát. A rómaiak a bányászat egyéb szervezetével ezt is készen vették át elődeiktől, a görögöktől, s részben a carthagóiaktól, nevezetesen Hispaniában.