Századok – 1893

Könyvismertetések és bírálatok - Wertheimer; Eduard: Die drei ersten Frauen des Kaisers Franz. Ism. M. S. 307

318 A BENZTERC/.ßL SZÓSZEDET találni, találkozni igéből veszi eredetét.1

) Ebből lett a szrjensta = occursus, vagy szrjencsa = szerencse, régen szerencsa, s a szerencs-zsiványok is ennek köszönhetik nevüket. Szó szerint utasokkal találkozók ők, azaz útonállók, de lehet az is, hogy a szerencse fogalma révén t-Aáxiszerencsevadászok-ai kell alattuk értenünk. Az előbbi feltevés a valóbbszinű, mert hiszen a zemplénmegyei Szerencs is ennek: két folyó összetalálkozásának köszönheti nevét. Persze Anonymus XVII. fejezete szerint őseink kies fekvésétől és a szerelem (!) szótól nevezték el Szerencsnek, de hát Anonymus helynévmagyarázatait a tudomány komolyan nem veheti, mert nyelvészethez nem ért, s egy hangot sem tud szlávúl, noha az általa »magyarázott« helynevek majdnem mind szlávok. De térjünk vissza hadi műszavainkhoz. A »proelium« (más nem lehet) pogotha magyar szavát Finály jól olvassa pagocsának, s igen helyesen veti össze a pakocsá-val, egy régi szavunkkal, mely gúnyolódást, tréfát jelent, — de értelmezésével még sem tudott boldogulni. A pagocsa szó szerintem teljesen azonos a pakocsával, sőt a pákosz és paczkázni szavaink is ide tartoznak. Valamennyi a szláv opaku2) szónak származéka, mely valaminek visszáját, s általában ellenkezést jelent, a minek értelmét aztán a bosszantásra, ingerkedésre, veszekedésre vitték át, ahogy példáúl a vissza-ból a mi viszálkodás szavunk támadt. Ebbe a fogalomkörbe teljesen beleillik a harcz s különösen az a neme, melyet itt kell értenünk, t. i. a portyázó harcz, a csetepaté. Különben magát a harczot is sokan (Nyelvőr X. 49. 1.) a német hetzen = ingerelni szóra vezetik vissza, ámde a franczia harceler alak is figyelmet érdemel. Az utolsó hadi műszó is rendkivűl érdekes, mert a nagy középkori ostromgépeknek: a machina-nak (192. sz.) nálunk használt torbochil elnevezését és nemét örökíti meg. Finály, hogy megmagyarázhassa, mindenre még a torpedóra (! !) se átallt gondolni s csak arra nem, hogy fegyverről lévén szó, fegyvertani művekben kutatott volna utána. A torbocsil az olasz trabncco, tra.bochillo szóból származik, mely a francziába trabuquet, trébuchet stb., a németbe pedig tribok alakban 3) ment át. A középkor leghíresebb hajítógépe4

) volt ez, valamennyinél a legtökéletesebb ') Miklosicli i. m. 278. 1. B) Miklosich i. m. 224. 1. 3) Du Cange-nál Trebuchetum alatt. «) Kuhler i. m. III. Abth. t. 190-195 1. Rajzát lásd u. o. I. tábla 4. ábrán, azzal a megjegyzéssel, hogy a torbocsiinak régibb Viollet-le Duc által reconstruált s onnan a legtöbb kézikönyvbe átment rajza — mint Kőliler kimutatja — hamis, mert azt Viollet-le-Duc más ostromgéppel tévesztette össze.