Századok – 1893

Könyvismertetések és bírálatok - Wertheimer; Eduard: Die drei ersten Frauen des Kaisers Franz. Ism. M. S. 307

KULTI RTÖRTKNETI JELENTŐSÉGE. 317 máskép nem is lehet. Adatai közt legfontosabb BIZJ à mely elmondja, hogy Marburgba jött egy orosz ember »und brachte ein Gefäss mit Pfeilen, die man selbgeschosse nennt«. Világos ebből, hogy a számszerigyet nemcsak mi magyarok, de a németek is (legalább egy részük) a szlávoknak köszönhetik. Eredetét minden valószínűség szerint a görögöknek kell tulajdonítanunk, de tőlük aztán annak ismerete két irányban terjedt el. Az egyik út (balista néven) Olaszországon át, Svajcz, Délnémetország, Franczia- és Angol országba vezetett, a másik (szamosztrily-ként s annak fordításaiban) Oroszország közvetítésével, Lengyel- és Csehországba, a német lovagrendhez, Ausztriába s Magyarországba jutott. Kétféle számszerigy volt : az egyik a gyalogság fegyvere, melyet részint kézzel, részint kézzel és lábbal kezeltek és egy nagyobb, mely ostromgépűl szolgált — de alig lehet kétség, hogy szószedetünk az előbbitérti. Mivel pedig a számszerigyhez különleges nyilakra volt szükség, azt hiszem, hogy a szószedetben lévő (137. sz.) subtelum = fekes nyl alatt ilyen nyilat kell értenünk, mert a félces nyil szó — ahogy azt Finály szabatosan olvassa egészen a számszerigyhez illik. A hadi öltözetnek érdekes darabja a korsouay (145. sz.) (nem korso»ag) azaz korszovágy, mely még Bethlen Gábor korában is J) korczovágy néven ismeretes. A franczia corsetből való csakugyan, de a középfélnémet kursât (Schaadenál i. m.) közvetítésével. A vasmell fölibe viselték mint felöltőt, »waffenrock«-ot.2) Szószedetünk tovább a joppdval (146. sz.) teszi azonossá, mely a XIV. század második felében jött divatba és szintén felöltő, de rövidebb, s legtöbbször újjatlan volt.3) A szócsoport ezentúl inkább már emberekkel foglalkozik, kik valami tekintetben a hadviselés fogalma alá tartoznak. Ilyen szempontból, csakhamar áttér a karhatalommal üldözendő gonosztevőkre is s ezeknek sorában egy igen érdekes szót örökít meg. Ez a »statilantes = zerentli (173. sz.) helyesebben zerench. Finály nem tud vele boldogulni, de az oklevélolvasók előtt már eddig sem volt ismeretlen. Az »Anjoukori Okmánytár «-ban4) is van egy 1352. évi oklevél, melyben »quidam malefactores seu nocivi homines vulgariter serench« emlegettetnek. E zsiványok nevét szerencs-nek kell olvasnunk, s az a mi szerencse szavunkkal egy törzsből származik. Mind a kettő az ószláv szrjenszti = >) Br. RacLvánszlcy B. Házi Tört. Emi. I. 256, 284, 288—9 stb. a) Köhler i. m. III. Abt.h. I. 38, 39. 1. — Weinhold, Die deutschen Frauen in dem Mittelalter. II. 289. 1. 3) Köhler i. m. «0., 81.1. «) V. kötet 572. lap.