Századok – 1893

Könyvismertetések és bírálatok - Wertheimer; Eduard: Die drei ersten Frauen des Kaisers Franz. Ism. M. S. 307

I 308 A BESZTERCZEI SZÓSZEDET dani ? De semmi lehetetlenség sincs benne, hiszen a középkor egész tudományos irodalmát, legnagyobb részben másolatok másolatai képezik a végtelenségig. így állván a dolog, tízszeresen kiváncsiabbakká kell lennünk arra, hogy a szószedet föltalált kézirata voltaképen melyik korból származik. Finály sok habozás után azt a XV. század végére teszi. Ez azonban — sietek kijelenteni — tisztára lehetetlen. Már magának a kézirat papírjának is majdnem egy egész századdal régibbnek kell lennie. Maga a t. közlő is azt mondja róla, hogy az meglehetősen vastag hordás papír s erről magam is meggyőződtem. Ámde éppen e papírfajról tudjuk, hogy az Nagy Lajos korában jött divatba. Használata még a XV. századba is átnyúlik, de jóval 1440 előtt végképen kiment a forgalomból. E papíron, kezdetben, a bordák olyan élesre voltak kinyomva, hogy most is szinte újunkkal is kitapinthatjuk. Később — mintegy 1380 táján — a bordák már csupán szemmel láthatók s mindinkább a papír szövetébe mélyednek, de a vastagság körülbelül 1430-ig még mindig tartja magát. Fejlődésének utolsó stádiuma az, mikor már a XV. század elejétől kezdve mindjobban elvékonyodik, de a régi vastagabbat csak 1430 táján szorítja ki véglegesen. Kéziratunk papírja határozottan a középső categoriából való, bordái nem túlságosan ötlenek szemünkbe, de vastagságára nézve még mindig a régi. A mi most már az irást illeti, az is — még pedig annak a kéziratban látható mind a három fajtája — papirosa korával mindenben megegyezik. Feladatunk könnyű, mert az olyan professionatus író ember írását, a kitől kéziratunk ered, bátran összevethetjük az egykorú oklevelek írásával. Ezt tettük mi is és vizsgálataink eredménye az, hogy a kézirat Zsigmond király korából s mindenesetre a XV. század első negyedéből származik. Részletekbe mindenki okúlására — csakis egy illusztrátor segélyével mehetnénk belé, aki e kor okleveleinek egyes betűit, szavait, közvetlenül a kézirat betűi és szavai mellé szemünk elé állítaná. Itt csak jeleznünk kell, hogy a kéziratnak különösen 6, d, g, és 2 betűi feltétlenül a mondott kornak sajátságos vonásaival vannak írva. A ki kételkedik, az ellenkezőről még könnyebben győződhetik meg. Mátyás király és II. Ulászló korából magyar kéziratokról is vannak facsimiléink, s ha most már a szószedet magyar szavait s különösen a hasonmás 3. lapján ama négy teljesen elütő folyékonyabb irású sort például a »Könyvszemléiben megjelent Birk-codexnek vagy az »Osztrák-Magyar Monarchiádban közölt »Szabács viadaljá«-nak betűivel állítjuk szembe, nemcsak hogy egészen más betűvonásokat, hanem egy-