Századok – 1893

Értekezések - TAGÁNYI KÁROLY: A beszterczei szószedet kulturtörténeti jelentősége 305

306 A BENZTERC/.ßl SZÓSZEDET s azok mindenütt tanítási czélokra szolgáltak. Eleinte merőben csak latin szótárakat írtak s használtak az iskolákban, de később egyfelől a latin nyelvnek az élő nyelvek hatása alatt való elkorcsosodása, másfelől emezeknek mind szélesebi) térfoglalása miatt két, sőt több nyelvű szótárakra lett szükség. Nagyjából mind egyformák ezek s szószedetünknek édes testvérei. A legtöbb prózában van írva — mint a miénk —, de vannak versben írottak is, mint például az a XIV. század végéről származó latin-cseh szótár, a mely ha nem is hazai termék, de szintén hazánkból származik s csak nemrég Menőik1) cseh nyelvtudós kiadásában jelent meg a pozsonyi káptalan könyvtárából. Legtöbb különbség a terjedelemben van. Az említett cseh szótárnak például 52 csoportja van körülbelül 7600 —7700 szóval, de vannak sokkal nagyobbak is. E szerint a beszterczei szószedetet az ő 1316 szavával csak a kisebbek közé sorozhatjuk. Szótárunkat bizonyos Tótországi Györgynek (Georgius de regno dicto Sclavonye) köszönhetjük, kinek foglalkozására nézve azonban Finályval éppen ellenkező véleményen vagyok. O tanulónak, én pedig határozottan tanüó-nak tartom. Elég csak kéziratára hivatkoznom, mert olyan határozott vonásokkal csak férfikéz írhat, nem gyermek. De meg aztán arra is tekintettel kell lennünk, hogy habár nem is tudjuk : miképen került a kézirat Beszterczére, a két dolog között mégis valami összefüggésnek kellett lennie. Sokkal egyszerűbb lesz pedig megértenünk, ha föltesszük, hogy György uram Szlavóniából mint vándortanító — a középkornak ezen ismert typusaként — került Beszterczére. mint a hogy a tanuló György úrfival volnánk. Végül a szószedetnek humorizáló zárósorai, valamint az egyes csoportok s különösen a 10., 14. és L8-iknak végén olvasható : »Disce puer dum tempus« (52. 1.) vagy »Puntschus vnd«2) (46. 1.) vagy »Schaydenlich das ist« (60. 1.) szavak is azt bizonyítják, hogy ez nem a tanuló, hanem a tanító tankönyve volt. E szavak ugyanis a mint ez más, például a már említett cseh szótárból is látható — a szószedet Írójának egyéni : hol tréfás, hol komoly megnyilatkozásai, paedagogiailag lehetetlen tehát, hogy azokat tanuló írja vagy tanulónak mondják vala tollba. Ezért aztán Pinálynak az a conjecturája sem fogadható el, hogy e szótárt előbb lediktálták, s azután tisztázták volna le a már lediktáltból. Nem ; a mi szószedetünk nem más, mint egy másik szószedetnek másolata. A diktálásra egyetlen nyom sincs, ') Mencik Ferd. Prespursky Slovnik. Vocabularium Latino-Bohemicum Posoniense. Prága. 1892. ') Finály hibásan olvassa ezt az S>VM<1 <-ot »vad«-nak.