Századok – 1893

Értekezések - TAGÁNYI KÁROLY: A beszterczei szószedet kulturtörténeti jelentősége 305

A BESZTERCZEI SZÓSZEDET KULTÚRTÖRTÉNETI JELENTŐSÉGE.1

) A Findly Henrik által nemrég közzétett2

) beszterczei szószedet nemcsak ritka becsű nyelvemlék, hanem nagyfontosságú történeti kútfő is egyszersmind. Adatainak ebből a szempontból való kiaknázása tehát történetírásunkra nézve is elsőrendű szükség, de a behatóbb nyelvészeti földolgozásra sem lesz — meggyőződésem szerint — minden haszon nélkül. Szempontunkból mindenekelőtt a szószedet külső formája s beosztása ragadja meg figyelmünket. Az ugyanis nem a szótárak szokott ábécze rendjét követi, hanem a szavakat egyes általánosabb fogalmak szerint csoportosítja. Huszonegy ilyen csoportja van. Első a világ, 2. a harczosok, 3. a földek, 4. a vizek és hajók, 5. a halak, 6. a füvek, 7. a házak, 8. a ruhák és díszek, 9. a posztók és érezek, 10. a szekerek, 11. a kutyák, 12. a szőllők, 13. a gyümölcsök, 14. a fák, 15. a lovak, 16. a barmok, 17. a vadak, 18. a férgek, 19. a madarak, 20. az asztali és 21. a konyhaszerszámok csoportja. Mai felfogásunknak, amely oly hajszálnyi szabatosan tud osztályozni, a csoportok fogalomköre persze szűknek tetszik, de magukon a szavakon végigmenve, mindjárt látjuk, hogy e csoportok mindig a lehető legtágabb értelemben veendők. Különös súlyt helyezünk erre, mert ily módon szószedetünk nagyjából a középkor magyarjának életmódjára s környezetére vonatkozó egész fogalomkört képviseli. Ha tehát nyelvünk új kincsekkel lett gazdagabbá, — czivilizácziónk története is érdekes, ismeretlen adatokkal gyarapodott. Kezdjük mindjárt azon, hogy e szószedetben — úgy a mint van — legrégibb tankönyvünket bírjuk. A t. közlő sehol se mondja, pedig a középkori paedagogia történetéből eléggé ismeretes, hogy sok e fajta szótár volt akkor forgalomban ') Olvastatott a m. tud. akadémia február 20-iki nyelvtudományi ülésén. Szerk. a) Lásd Pettkó Béla ismertetését folyóiratunk januári füzetében. SzÁzAnoK. 1893. IV. FCZET. 20