Századok – 1893

Értekezések - MÁRKI SÁNDOR: Haan Lajos emlékezete 289

296 MÁRKI SÁNDOR. egy új orgonára s az oltár kicsinosítására, másrészt megírta a város történetét is.1) A legszárazabb modorban szóltak a város nevéről, fekvéséről, határairól, nagyságáról, községi és egyházi történeteiről ; csupán saját koruk állapotainak, különösen a népszokásoknak rajzában ügyeltek egyúttal az előadás csinosságára is. A község s az egyház irattárán kivűl alig használtak egyéb feldolgozatlan anyagot, s azonkívül csak nagyon ösmeretes feldolgozásokra, valamint Cservenkovics Mihály nagylaki g.-kel. pap s más öregek elbeszéléseire hivatkoztak. A tudós és jó szónok hírében álló ifjú papot 1855. szept. 12. az a szomorúság érte, hogy 76 éves édes atyja elhunyt. A csabaiak azonnal elhatározták, hogy az apa helyett, ki 37 éven át annyi odaadással szolgálta egyházuk érdekeit, fiát választják meg papnak, a ki köztük nevekedett, a kinek segédlelkészi és tanári működésére olyan örömmel gondoltak vissza, a kinek könyvéből énekeltek a nagy templomban s a kinek füzetéből ismerkedtek meg városuk történetével. Néhány hónap múlva már meg is kezdte működését, melyet egy híjjánő is ugyanannyi •esztendeig folytatott, mint édes apja; úgy, hogy hetvenhárom éven át az apa és fiu papi és hazafiúi lelkesedése vezette a csabai evangélikusok vallás-erkölcsi életét. Csaba az ország legnagyobb ágostai ev. hitközsége. Ekkor már mintegy 20,000 lélek tartozott hozzá s a gyülekezet négy pap s 2—3 segédlelkész minden gondoskodását igénybevette. Abban az esztendőben, melyben Haan Lajos odaérkezett, anynyival inkább, mert a cholera is erősen pusztított s egymást «rték a temetések. Az oltár és az egyházi szónoklat, sőt maga az egyházkormányzás és a folyó ügyek intézése is rendkívül elfoglalta. Magát az administratiót sohasem szerette ugyan, s «sperességet mindvégig azért nem vállalt, hogy el ne vonják annak gondjai a szószéktől s tudományos foglalatosságaitól ; saját egyházközségének azonban külső ügyeit is szívesen és szerencsésen intézte. Egészen átszellemült, ha imát, vagy egyházi szónoklatot mondhatott. A hatalmas templom zsúfolásig megtelt minden vasárnap s 7—8000 ember lelkének ő adott szárnyakat, hogy Istenhez emelkedhessék. »Hirdetem az Isten igéjét szabadon — mondta életének alkonyán ő-maga. — Hét-nyolczezer ember lelkét emelem föl az éghez és lekönyörgöm rájok az Isten áldását ; megdorgálom és megtérítem a bűnösöket, megkeresztelem és meg') O- és Új-Nagylaknak történetei. Az ottani evang. ágost. hitv. egyház félszázados ünnepekor emlegették Zayácz Dániel és Haan Lajos nagylaki •evang. lelkészek. Szarvas, 1853. 8-r. 35 lap.