Századok – 1893
Értekezések - MÁRKI SÁNDOR: Haan Lajos emlékezete 289
HAAN I-AJ OS EMLÉKEZETE. 295 dás hymnusa, Csaba ágostai ev. tót egyházának külön használatára 1847-ben Haan Lajos is egy kis magyar énekeskönyvet adott ki, mely azóta többször is megjelent. Városa történetét valóban nemcsak írta, hanem egy kicsikét csinálta is az ifjú lelkész. Mert a mint Aradon, úgy Csabán is a legméltóbb helyről, a templomból és az iskolából tört útat a magyar szellem a városnak legszegényesebb kunyhójába is. Es a nélkül történt mindez, hogy a magyarságért az anyanyelvet kívánták volna cserébeu. Hiszen maga Haan Lajos nemcsak gyűjtögette, hanem írta is a szebbnél szebb tót egyházi énekeket s évek múlva (1872 ) ezeket is kiadta ; a pap, kinek az volt a főczélja, hogy azt a húrt pendítse meg a templomban, melynek rezgése legnagyobb áhítatot kelthet híveinek szivében, úgy szolgált Istennek, hogy egyúttal hazájának szolgálhasson. A hazának azonban a nagy napokban másképen is szolgált. Odahagyva kis családját, melyet nemrég alapított, a csabai néppel, mint nemzetőr, ő is résztvett a torontáli ráczok ellen való küzdelemben. Igaz ugyan, hogy Csabáról az összeírt 2000 nemzetőr közül csak 558 állt helyet, az újonczozás alkalmával azonban Csaba egymaga 233 embert küldött a honvédségbe s azonkívül is sokat áldozott a haza oltárára. íme azok a kis emberek, kik a legnagyobbat teszik, mit szűk körükben tehetnek ! Alig tért haza, a halál elragadta ifjú, szép feleségét. Vigasztalást talált azonban egyrészt a haza ügyeinek jobbrafordultában, másrészt pedig abban, hogy Ki istóffy Sámuel elhunyta után a csanádmegyei nagylakiak őt hítták meg egyik lelkipásztoruknak. Állását 1849. május 17-én, áldozó csütörtökön foglalta el. Nagylaknak akkor mindössze csak 9353 lakosa volt; ebből4733 főre rúgott az ágostai hitvallású evangelikus tótok száma, melyet 5370-re növelt a pusztákon élő tótság. A kis mezővárosban 9 nemzetiség és 6 vallásfelekezet találkozott össze. Az evangélikusok két papja, Haan Lajos és Zayácz Dániel, állott a legnagyobb egyházközség s a legnépesebb nemzetiség élén ; s így főkép nekik jutott az a föladat, hogy a testvéries egyetértést fenntartsák. Fenn is tartották és pedig hazafias szellemben. Tótjaiknak legalább is annyit prédikáltak magyarul, mint tótúl. — Haan, ki a történeti emlékeket mindenütt kutatta, nemcsak mint pap, hanem mint historikus is jól érezhette magát Nagylakon, melynek délnyugati oldalán a Jaksicsok régi várának, délkeleti részén s a városban magában pedig egy-egy régi toronynak düledékei buzdították őt a múlt földerítésére. Ezt szinte kötelességévé tetteaz a körülmény, hogy a Tót-Komlósról betelepített evang. község; 1853-ban fennállása félszázados emlékének megünneplésére készült. Míg egy részről nyolczezer forintot gyűjtött össze a két pap