Századok – 1893

Értekezések - MÁRKI SÁNDOR: Haan Lajos emlékezete 289

294 MÁRKI SÁNDOR. azonban, mely azon fáradozott már, hogy földesurától örökre megváltsa 85,000 holdra menő határát, a földmívelésen kivíil alig gondolt egyébbel. A csabai asszonyok szövését, fonását, a sok zsákot és ponyvát ugyan szívesen vették országszerte, az ipar azonban s vele a műveltség, még mindig nagyon alant állott. Míg Békés más helységeiben elmagyarosodtak a tótok, itt szívósan ragaszkodtak anyanyelvükhöz s tót prédikáczión kivül hallani sem akartak egyébről. A világ folyása iránt oly keveset érdeklődtek, hogy az egész városban csak Haan Lajos apja járatott lapot s az a lap is német volt. S ha Csabán most magán is jelenik meg jól szerkesztett magyar lap, ha díszes állandó csarnoka van ott a magyar színművészetnek, ha magyar könyveket, lapokat találunk a földmívesnek kényelmesen bútorozott szobáiban, ha vasutak keresztezik egymást ennél a városnál, hogy világgá vigyék iparczikkeit és terményeit, s ha évek óta már magyarúl is dicsérik istent a hívek, — mindebben kétségtelenül nagy része van annak a férfiúnak is, Haan Lajosnak, ki 1842-től kevés megszakítással majdnem ötven éven át működött nevelővárosának emelésén. Az iskolában azon kezdte, hogy teljesen a magyart tette a tanítás nyelvéül. S hat évi tanári munkásságát ő maga is azzal jellemezte, hogy »a ki két esztendeig járt hozzá, az oly hibátlanúl beszélt és írt magyarúl, mintha csak Kecskeméten iskoláztatták volna.« Nem kellett most már magyar városokba küldeni a csabai fiukat, — otthon is megtanulhattak magyarúl. Szorgalmasan hallgatták a mellett a magyarok történetét, melyet hévvel adott elő az ifjú tanár. S hogy annál jobban éleszsze híveiben a szülőföld iránt való szeretetet, azonnal gyűjteni kezdte a Csaba történetére vonatkozó adatokat s azokat az evangélikusok csabai régi temploma felszentelésének százados évfordulóján (1845.) a presbyterium megbízásából nemcsak magyarúl, hanem tótúl is kiadta.1) Benne krónikás modorban foglalta össze Csaba s a területén levő 13 pusztának történetét, — ösmertette a város és vidéke helyrajzi viszonyait, éghajlatát, földét és termékeit, lakosainak számát, származását, nyelvét, erkölcseit, viseletét, végre a város elöljáróságát, egyházait, iskoláit és mostani állapotait, így akart már ifjan »némi csekély emléket hagyni maga után a gondjaira bízott egyháznak, melyről megemlegessék akkor is, ha többé már nem él«. Valamivel azután, hogy a szomszédos Arad német katholikusainak ajakán egyszer csak magyarúl zendült föl a föltáma') Békés-Csaba bajdanáról s mostani állapotjáról. Nagyvárad, 1846. II. kiadás. Pest, 1866. — K. 8-r. 60 lap. A tót kiadás czíme: Pamötnosti B.-Cabánské. Buda, 1846.