Századok – 1893

Értekezések - MÁRKI SÁNDOR: Haan Lajos emlékezete 289

HAAN I-AJ OS EMLÉKEZETE. 293 1841. őszén indult Németországba. Bécsben hozzácsatlakozott Chotvás András és Lörincsik János is és október 12-én Baumgarten-Crusius Frigyes Lajos Ottó, ki a jenai egyetemnek 1812 óta volt tanára, ekkor pedig prorectora fölvette őket a jenai egyetemre, melynek Haan előtt már 1128 magyar látogatója volt. Baumgartenen kivűl, ki épen akkor foglalta össze legfőbb művét, a dogmák történetét, főkép az öreg Luden Henriknek történeti s Reinhold Keresztélynek logikai, metapkysikai és bölcselettörténeti előadásai bilincselték le figyelmét. Az anyagiakkal sem sokat kellett törődnie, mert részesült Károly-Agost szászweimari nagyherczeg alapítványának abban a kedvezésében, hogy hathetenkint fizetett két tallérért és 3 garasért kapott étellei való ellátást. Meg akarván azonban ösmerkedni Németország más nagy szellemeivel is, Jenából, melyre mindig kegyelettel, sőt szinte rajongással emlékezett vissza, 1842. tavaszán Cholvds Andrással •együtt Berlinbe ment s ott is félévet töltött az egyetemen. Münchenből csak egy évvel azelőtt édesgette oda IV. Frigyes Vilmos király Schelling Frigyes Vilmost, a hírneves bölcselőt, kinek lángesze még életének alkonyán is elragadta hallgatóit. Berlinben egyáltalán nagy ^ szeretettel hallgatta a kiváló philosophusokat ; így Twesten Ágost Keresztélyt, ki Schleiermacher utóda volt ezen az egyetemen ; Michelet Károly Lajost, ki főképen a bölcselet történetének megírásával tűnt ki ; Beneke Frigyes Edét, ki Hegel tanszékét foglalta el, de kit a herbartismus egyik legfőbb képviselőjének tekintettek. A theologiában a német protestantismus történetének megírója, Marlieineke Fülöp Konrád s az őskereszténység s a dogmák történetének megírója, Neander János Ágost lett a mestere. A semester végén aug. 1. a gömöri Chotvás Andrással és a szepesi Teichengraeber Lajossal gyalog indult hazafelé, olykép, hogy mindenütt hallgathasson néhány órát Tübinga, Heidelberg, Göttinga, Strassburg, Halle és Lipcse egyetemein. Ebben a vándorlásában, melyre egész életén át a legnagyobb kedvvel gondolt vissza, értesült, hogy Csabán megválasztották segédlelkésznek s az akkor felállított magyar iskola tanárának. Hazasietett tehát és szeptember végén már állomásán volt, hogy az októberben kezdődő félévben azonnal megkezdhesse működését. Állomását mindamellett csak akkor foglalta el végképen, mikor 1843. junius 6. Selmeczen lelkészszé avatták föl. Csaba időközben, 1840-ben, azt a kétes dicsőséget, hogy az ország legnagyobb falujának nevezzék, fölcserélte a mezővárosi czímmel. A magyar iskola fölállítását s az új hatalmas templom •építésének megkezdését ez a czím hozta magával. A gazdag nép