Századok – 1893

Értekezések - MÁRKI SÁNDOR: Haan Lajos emlékezete 289

292 MÁRKI SÁNDOR. tása, az első nagyobbszabású irodalmi és kritikai lapnak, a.z Athenaeumnak megalapítása s vele a modernebb magyar irodalomnak kezdete. De nemcsak a magyar közélet fejlődése hatott az eperjesi deákokra, hanem az a lendíilet is, melyet 1824 óta Kollár Slavy dcerájával nyert a tót irodalom. Magyar-tót önképzőkört alakítottak, melynek Vandrák tanár lett az elnöke s Haan Lajos a könyvtárosa, majd alelnöke. A tagok sorában találjuk Sárossyt, a két Vahotot, Lisznyait, Kerényit, Dukát, Irányit,. Yárady Károlyt, Thern Károlyt, Ruttkay Emilt stb., kikhez Haant mindvégig a barátság szent érzelme fűzték. Magyar, latin, német és tót nyelven már ezekben az időkben hibátlanúl fogalmazott Haan Lajos, ki irodalmi műveinek nyelvéül utóbb csak a németet nem használta, mindamellett, hogy ezt is tökéletesen beszélte. Már Eperjesen erősen küzködött magával, ne hagyja-e ott a theologiát s ne menjen-e át inkább a politikai pályára, melynek a demokratiához közeledő iránya mindjobban sarkalta a fiatalemberek dicsvágyát. Még erősebb lett ez a küzdelme 1839-ben, mikor Békésre nevelőnek menvén Vidovics Ferencz főszolgabíró házához, úgy szólván napról-napra találkozott a megyei élet kitűnőségeivel, kik a szabadelvű eszméknek hódoltak. Többször megjelent a megyegyűléseken, hol a régi jó táblabírák lelkes szónoklatai annyiszor elragadták. Apja iránt való tekintetből lemondott ugyan arról az ábrándjáról, hogy a politika terén szolgáljon a hazának ; de ezekben a szivárványos napokban szerette meg úgy a megyei intézményt, hogy, ha mint tisztviselő nem szolgálhatta, mint író akarta azt szolgálni. Már tanulókorában is arra használta az iskolai szünetek egy részét, hogy otthon Csabán fölkereste a legöregebb embereket s egyre unszolta őket, hogy városa, megyéje régi emlékeiről, a maguk idejéről beszélgessenek vele ; ezt tette most Békésen is és mindenütt, a hová eljutott, — egyúttal azonban össze is jegyezgette mindazt, a mit hallott vagy olvasott a vármegyéről s annak községeiről. A megyeiség iránt való rokonszenve vitte rá utóbb, hogy megírja Békésvármegye történetét és szeretettel kutassa annak részleteit. Apja fölismerte, hogy a megyeiség iránt való ez a lelkesedés inkább a történeti érzéknek, mint a politikai rátermettségnek nyilatkozása. Figyelmét tehát ismét arra a pályára terelte,, hol a történelemmel és a költészettel zavartalanabbúl foglalkozhatik. Külföldi utazásokról beszélt neki ; s az ifjú, ki lázas érdeklődéssel olvasta Szeviere Bertalannak a művelt nyugatról épen akkor (1840.) megjelent megkapó leírásait, elhatározta, hogy valóban a papi pályára lép, ha theologiai tanulmányait a külföldön fejezheti be.