Századok – 1893

Könyvismertetések és bírálatok - Szerémi: Emlékek Barsvármegye hajdanából. Ism. Komáromy András 241

245 TÖRTÉN ETI IROD A LOM. s nem terhelték azokat erejük felett. Konstatálhatjuk a jegyzőkönyvből, hogy több falunak adóját hosszú időn keresztül soha vagy csak jelentéktelenül verték föl, sőt van rá példa, hogy a földesúr maga könnyített az elszegényedett jobbágyság terhén. Alsó-Várad és Garam- Vezekény pedig a vizsgáló bizottság előtt határozottan kijelentette, hogy meg van elégedve a maga iszpajájávai, már pedig az nagy dolog, lia a paraszt nem panaszkodik földesura ellen, főkép lia erre egyenesen fel is szólítják. Forgách Zsigmond nádornak 1618. deczember 4-én kelt levele a koronaőrökről s a pozsonyi országház építéséről emlékezik. A nádor sürgeti Barsvármegyét, hogy e kettős czélra kivetett adót mennél hamarabb szedesse be s az országház építésére rendelt pénzt Schremzer János pozsonyi polgárnak, a koronaőrök fentartására szolgáló contributiót pedig Révay Péternek küldje : »mivelhogy az szent korona őrzésére rendeltetett vitézlő nép sehova Pozson várából élete keresésére ki nem mehet, és az tél is rajtok lévén az régi fizetetlenség és sok adósságnak fölszedése miatt ruhátlanul semmiképen hivataljoknak meg nem felelhetnek«. Alig egy év múlva (1619. decz. 2.) ismét panaszkodik a nádor, hogy a koronaőrző legénységet a vármegyék hanyagsága miatt éhség és hideg emészti. (XOVII. sz.) Barsvármegyében a két protestáns felekezet úgylátszik nem a legjobb egyetértésben élt, legalább azt bizonyítja a CXX. sz. oklevél, mely szerint Léva város zálogos birtokosa, Althán János osztrák főúr, mint patrónus sehogy sem akarta megengedni, hogy a reformátusok reggel 6 órától 8-ig istenitiszteletet tarthassanak a templomban, és az e végből Bethlen Gábor parancsára 1620. április 6-án megkísérlett egyezség sikertelen maradt. Wesselényi Ferencz nádornak nagyszámú hivatalos levelei •csaknem kivétel nélkül a török ellen folytatott hadi készületekre vonatkoznak, s ez időszak történetírója bizonyára sok érdekes •dolgot találhat bennük ; a nevéről nevezett híres összeesküvésnek azonban nyoma sincs az Emlékek között, pedig tudjuk, hogy a vármegye alispánja, Lessenyei Nagy Ferencz a fő korifeusok közé tartozott, bár az ügyes furfangos embernek sikerült tökéletesen tisztára mosni magát. Az a körülmény, hogy a tudós kiadó 1666-tól 1675-ig Barsvármegye levéltárából csak egyetlen iratot közöl, felébreszti gyanúnkat, hogy az összeesküvésre s az ezzel kapcsolatos nagy nemzeti mozgalomra vonatkozó tudósítások teljes hiánya talán nem is a véletlen műve, hanem Nagy Ferencz uram mint alispán gondosan eltüntetett az archívumból mindent, .a mi esetleg őt compromittálhatta volna. Az 1663-ik évfolyamán készült »Limitatio« alaposan megismertet bennünket az összes barsvármegyei nemességgel. Leg-