Századok – 1893

Könyvismertetések és bírálatok - Szerémi: Emlékek Barsvármegye hajdanából. Ism. Komáromy András 241

244 TÖRTÉN ETI IROD A LOM. földszakadásokba, vermekbe, u. n. »búvó likakba« menekültek, degyakran vesztükre, mert a pogány ellenség nyomukba akadván,, ha máskép nem árthatott nekik, füsttel is agyonfojtotta a szerencsétleneket. Ily körülmények között nem csudálkozhatunk, hogy a hódoltság úgyszólván naponként terjedt, mert a nép nem gondolván a kiadott szigorú rendeletekkel, melyek az önként behódoló községek bíráit halállal fenyegették, rémületében térdet s fejet hajtott. így volt ez nemcsak Barsvármegyében, de országszerte mindenütt, a hol többé sem a királyi hadak, sem a földesurak nem tudták megvédelmezmi a szegénységet a töröktől. Thurzó György nádor is keményen megparancsolta 1613-ban a Barsvármegyei falusi bírók és esküdt polgároknak, hogy életüket szeretvén még csak jó szót se adjanak a pogánynak mikor behódolásra hívja fel őket, ígérvén, hogy ő felsége után gondja lesz reájok ; igen ám, de ő felsége Bécsben vagy Prágában, a nádor Bicse várában, a török pedig Esztergomban lakott s míg az urak odafent a szent békességet tractálták, bizony még a bőrüket is lenyúzhatta. Az 1634-ben készült vizsgálati jegyzőkönyv felsorolja egyenként a hódoltsághoz tartozó barsvármegyei helységeket, török földesuraikkal együtt, kik jobbára esztergomiak voltak, de néhány falu Visegrádra, Párkányra, Váczra sőt Budára is szolgált. Az előszámlált községek közül mindössze csak 18-ról mondatik, hogy a zsitvatoroki békekötés idején szerződés szerint adatott át a töröknek s több mint 60 falu »erővel, rablással« hódoltatott be. Ezek közé tartozott Csejkö, honnan 1624-ben 202 embert vittek el, Mahulincza 60 ember, Nagy-Valkócz 15 gyermek elrablása után hódolt be, de előbb mindannyit hamuvá égették s lábasjószágaikat elhajtották. Hiziren csak egy alkalommal is 24,. Marót városában 22 ember fult meg a »búvó likakban« stb. A jegyzőkönyv pontosan felsorolja úgy a török földesúr,, mint a császár évi adóját, minden más tartozó szolgálattal együtt, s bár e részben keveset különbözik a hasonló tartalmú ösmeretes kimutatásoktól, de a specialis helyi viszonyokat tekintve tagadhatlanúl sok jellemző adatot foglal magában. — Megtörtént nem egyszer, hogy a nyomorult község, nem bírván tovább elviselni mód nélkül való sanyargattatását, elfutott és pusztán hagyta a. falut. Ekkor az »iszpája« csalogatni kezdé őket, hogy csak térjenek vissza, leszállítja az adót s csakugyan meg is summáit velük tisztességes méltányos módon. De alig esztendő multával ismét nyakukba vetette a régi súlyos igát s a szerencsétlenek gyakran, keservesen lakoltak hiszékenységükért. Kétségtelen dolog azonban, hogy a török földesurak között is akadtak emberséges emberek, a kik jól bántak jobbágyaikkal