Századok – 1893

Könyvismertetések és bírálatok - Szerémi: Emlékek Barsvármegye hajdanából. Ism. Komáromy András 241

241 TÖRTÉN ETI IROD A LOM. jeles iró ezúttal igazán olyan munkát adott az irodalomnak, mely a közönség legszélesebb rétegeinek figyelmét felkeltheti, melyet élvezettel fog olvasni mindenki, ki a mult nagy emlékei iránt érdeklődik. ACSÁDY IONÁCZ. Emlékek Barsvármegye Hajdanából. Összegyűjtötte és kiadta Szerémi. Budapest, 1892. 225 + VI l. A könyv tartalma megfelel czimének. Nem Diplomatarium a szó szoros értelmében, hanem Barsvármegye történeti emlékeinek kellő szakértelemmel összeválogatott gyűjteménye, s közrebocsátásával Szerémi Odescalchi Arthur herczeg (a »Századok« mult füzetében megjelent közlemény után nem érezzük magunkat hallgatásra kötelezve) saját vallomása szerint is nem annyira a monographicus irodalomnak, mint inkább az általános történetírás ügyének kivánt szolgálni. Az a körülmény, hogy az Emlékek jobbára csak a XYII-ik század eseményeire vonatkoznak, véleményünk szerint, de a dolog természetéből kifolyólag sem csökkentheti a könyv értéket. Különben is birjuk a tudós kiadó igéretét, hogy — saját szavaival élve — e »mulasztást« helyre fogja hozni s nemsokára a XVI-ik századbeli Barsvármegye élethű képét is megösmerteti velünk. Örömmel várjuk, bár ismételnünk kell, hogy az effajta editiók becsét tulajdonképen a bennük foglalt okleveleknek többé kevésbbé fontos s érdekes volta szabja meg, tekintet nélkül a korra, melyből származnak és nem az a kérdés, hogy mennyit lehetett volna még adni? hanem egyszerűen az, hogy a közlöttek voltaképen mit érnek s van e valami haszna belőlük a történetírásnak? — Erre pedig ösmertetésünk fog megfelelni. Magunk részéről különben a XV. és XVI-ik századot képviselő leveleket is elég érdekesnek találjuk. Mindenek felett jellemző Forgách Simonnak Barsvármegyéhez küldött rendelete, melyben meghagyja, hogy a hadászatilag oly nagy fontosságú Léva vára külső palánkjának kijavításához minden porta után 4 szál karót és 2 szekér vesszőt adjanak s a mennyiben ez már tul haladná a nemes vármegye kötelességét, Forgách igéri, hogy jövőre megkíméli őket. Ha azonban parancsát nem teljesítenék : »Isten látja — úgymond — nincs mit tennem, hanem hadat kell az kgtek szegény jobbágyi köziben eresztenem, és úgy erővel reá kényszerítenem. Inkább akarom, hogy kgtek haragudjék reám, hogy sem mint az hely elvesszen és abból az egész föld. Könnyebb kgteket megengesztelnem azután, hogy sem mint az egész föld nyomorúságát szemmel néznem.« (V. sz.) SZÁZADOK. 1893. III. FÜZET. 10