Századok – 1893

Könyvismertetések és bírálatok - Dr. Thim József ismertetése az újabb szerb irodalomról - 160

161 TÖ RTÉNETI 1RODALOM. »sok nemzet megcsalt már minket eddig, de a magyar sohasem. Szövetkeztünk némettel, oroszszal, göröggel, szerbbel és mindegyik megcsalt. Próbáljunk hát már a magyarral is. Ha rászedne, lesz jogunk ellenségeskedni vele, de addig nincsen.« A folyóirat mindenben közeledni akar a magyarhoz, mert meg van győződve, hogy az oláh és az oláhság csakis a magyar nemzet támogatásával boldogulhat. » Az oláh, a magyarral kötendő őszinte szövetségben, erőssé és gazdaggá lesz, egy társadalom-politikai harczban pedig csak egy lehet a vesztes, s ez az oláh lesz.« Ez a hite a folyóirat szerkesztőjének, s ennek megvalósítására törekszik minden czikkében. Kénytelenek voltunk a bevezető czikket részletesebben méltatni, hogy a folyóirat munkakörét megismerhessük, de nem terjeszkedhetvén ki a politikai irányú és társadalmi közleményekre, rövideu csak azokat az egyéb tudományos és irodalmi czikkeket fogjuk felemlíteni, melyek történeti és irodalmi szempontból megérdemlik a feljegyzést. Az »Ungaria« első két füzete Hunfalvy Pálnak a torda-aranyosmegyei mohácsi nyelvemlékekről irt értekezését közli, az utolsó füzetben meg egy másik czikke : »Az oláh történetírás« indul meg. kritikai megjegyzésekkel kisérve. Ugyancsak ide tartozik tárgyrokonságánál fogva A. V. din Bucuresci (e sorok írójának) a 8. és 9. füzetben megjelent közleménye, melyben Réthy László »Az oláh nyelv és nemzet megalakulása« cz. könyvének II. kiadását ismerteti, bonczolja és méltatja — az oláh irodalomban most először. A 4—6. füzetben Petz Gedeonnak a magyar hunmondáról irt kritikai tanulmánya foglal helyet, melynek közlése és az oláh irodalommal való megismertetése helyes érzékre vall. Az oláh jobbágyok történetéről Tr M. ir igen érdekesen a 4. füzetben, kimutatván, hogy a magyarországi oláh jobbágyok helyzete, míg egyrészt semmivel sem különbözött a magyar jobbágyétól, addig viszont összehasonlíthatatlanúl jobb volt a moldva oláhországi jobbágyok sorsánál, kiket egész a legutóbbi időkig rabszolgákként csereberéltek. A kötet utolsó három füzetében Moldován közli fordításban »A reformáczió hatása az oláh népre Erdélyben« cz. tanulságos, figyelemreméltó dolgozatát, melyet eredetiben a »Budapesti Szemlé«-ből ismerünk. Nyelvészeti czikk több van a folyóiratban. így találkozunk a 3 — 4. füzetben Putnoky Miklós amaz akadémiai értekezésével, melyet az »Ethymologicum magnum Romaniae«-ról és a romániai összehasonlító nyelvészetről irt. A 7—8. füzetben ugyancsak ő közöl az oláh népköltészet classicus elemeiről igen érdekes dolgozatot. Az első két füzetben ezenkivűl Viski János 1697-iki zsoltár-fordítása és zsoltár-könyve szókincsének magyar elemei vannak bemutatva ; a 6. füzetben pedig dr. Alexics György »Magyar elemek az oláh nyelvben« cz. ismert munkájának fordítása indul meg. Különösen érdekelnek minket azok a czikkek, melyek Íróinkat és irodalmunkat ismertetik részletesebben ' szeretjük, hogy a szerkesztő SZÁZADOK. 1893. II. FÜZEI. 11