Századok – 1893
Könyvismertetések és bírálatok - Dr. Thim József ismertetése az újabb szerb irodalomról - 160
160 TÖ RTÉNETI 1RODALOM. berezegnek (dux terrae Huminís). 1456 után pedig sp.ilatói herczeg is volt. Megczáfolja azon állítását is, hogy nem építhetett görög keleti egyházat, mivel bogumil volt, leszámítva azt az időt, mikor színleg a katholikus vallásnak meghódolt. Ezt megczáfolja Ruvarac egy 1469-ben kelt, Timotije érsek levelével, melyben István »dilectus filius«-nak mondatik, s melyben említés tétetik egy összegről »ad suas causas reliquisse« s melyet a pápa Mátyás magyar királynak rendel adatni a törökök elleni hadjáratra. Számos bizonyítékot hoz fel a mellett, hogy görög keleti volt a herczeg szivében, lelkében. Tu. G. Panta Szreiykovics i Sarenik u szkopszlcoj nahiji. U Deogradu 1887. (Különlenyomat az »Otadsbina« XVII. kötetéből. V. Uros császárt, Dufresne szerint, Vukasin király ölte meg Sarenik helységben. A szerb történetírók legnagyobb része, és Jasztrebov orosz író is, ezen állításhoz csatlakozik, míg Rui'arac kevesed magával kimutatja, hogy nincs bebizonyítva ezen állítás, minthogy Dufresne felületes, megbízhatlan író, és ezen állítását Kantakuzenosból mentettnek mondja, holott ez utóbbi mit sem tud Uros meggyilkoltatásáról. Ruvarac Pajszije érsek (Isztorija o szerbszkih carej), a ki a XVI. században élt és IV. Arszenije patriarcha állításait fogadja el, mely szerint Uros Nerodimlye közelében halt meg és Petrics vára közelében temettetett el. TH. Ungarin. Revista sociala-stientifica-lüerara. Redactor, editor : Grigoriu Moldovait. Abonament 5 fl. (10 franci) pe an. Nagy 8-r. 432 lap. Kolozsvár, Tipografia » Magyar Polgár«. 1892. Ez a czíme annak az érdekes és becses legifjabb kolozsvári folyóiratnak, melynek első évfolyamát a mult októberben megjelent X. füzet fejezte be. A közlöny iránya békítő és felvilágosító. Őszintén kimondja »Kötelességeink« cz. első czikkében, hogy az oláhok, mint a magyar állam polgárai, kötelesek a hazát szeretni, alkotmányos téren működni, a törvényeket és intézményeket tiszteletben tartani, a haza javára és felvirágoztatására dolgozni, a magyar állami aspiratiókat szolgálni, a korona hü alattvalóinak lenni és egyáltalán testvéries szeretetben élni a többi nemzetiségekkel. S mindez nem zárja ki, hogy jó oláhoknak matadva, s fentartva a nemzeti jelleget, nyelvet, szokásokat és hagyományokat, az oláh nemzet culturája- és boldogságára ne dolgozzanak. Kötelességünk — úgymond — békében és szeretetben élni a magyarral, érdeklődni minden iránt, a mi magyar, kezet adni a magyarnak és támogatni az állam megerősítésére fordított munkájában. Kötelességünk megnyitni kapuinkat a magyar culturának, mely eddig sem volt ártalmunkra és kötelességünk testvérekként élni, inert csak ez az út vezethet a közös boldogsághoz. Tovább menve, nyíltan kijelenti, hogy