Századok – 1893

Könyvismertetések és bírálatok - Dr. Thim József ismertetése az újabb szerb irodalomról - 154

154 TÖ RTÉNETI 1RODALOM. valói is sok gondot adtak a pápának. Már 1859 óta nyomasztó a levegő a csendes Rómában. A diplomaták egyre reformokat sürgetnek az egyházi államban. Merode biboros már akkor mondta Sartiges és Montebello grófoknak : reformokat az Egyházi államba hozni annyi, mint az egyptomi basának azt tanácsolni, hogy a Cheops pyramisát egy fogkefével tisztíttassa meg. »A hangulat itt oly tragikus — mondja G-regorovius — hogy humorba csap át.« De azért nem részvét nélkül látja megdőlni a pápa világi hatalmát. Nagy történeti munkájának vége is ezen időbe esik. így kettős értelemmel mondhatja : »Elválok Rómától, mely az én kis életemnek legendájává kezd alakulni. Semmi sem éreztethetné velem fájósabban az emberi dolgok mulékonyságát.« Yegyes érzelmeit a dolgok ujjá-alakulásánál legjobban kifejezi egy feljegyzése 1871-ből. »Junius 5-én az egyesülés ünnepét ülték meg. A Capitolium minden helyisége nyitva állott. Láttam a legújabb emléktáblákat Róma felszabadulásáról. Az egyiken ez áll : Urbs Roma Antiquissima Dominatione squalente Liberata stb.« Squalet Capitolium — mondotta már egyszer sz. Jeromos. Hálátlan unokák ! Mit nem tettek a pápák Rómáért, mit nem építettek ! Egy második sz. Péter nem épül soha. De azért mégis a squalere szó jól van használva. Mert Róma öreg, korhadt, erkölcsileg s építészetileg.« A hangos unokák azóta a városról a mult idők pókhálóját lesöpörték s festői szépségén a kaszárnyaszerű házakkal sokat rontottak. »Válnunk kell a néma halmoktól ; magányuk, költői varázsuk nem sokára oda lesz.« Az új élet joga kétségtelen ; de hogy az néha mennyire brutális, azt legjobban Rómában érezhetni. BV. — Az újabb szerb irodalom hazánk történetére vonatkozó termékeiről. Nem tudom eléggé méltányolni jelen folyóirat szerkesztőjének azon elhatározását, hogy a nem magyar nyelvű történeti és hazánkra vonatkozó irodalomnak e lapok hasábjain tért nyitott. Sajnos, hogy eddig a szerb irodalom kiválóbb termékeit alig méltatták figyelemre, s a szerb írók ebbeli panasza valóban jogos. Pedig hát a szerb és magyar nemzet közt évszázadokon át annyi volt az érintkezés, hogy nincs talán évtized, melyben egy-egy, mindkét nemzetet érdeklő eseményt fel nem lelhetnénk. No de különben a magyar történetírást is mellőzte a külföld s csak a legújabban ismerték el ismeretének szükségét Krauss, Huber stb. Történeti irodalmunk a szerbekről igen fogyatékos. A magyarországi szerbek monographiája nincs még megírva. A szerb írók műveit íróink csak elvétve ismerik. Ilyen viszonyok között azt