Századok – 1893

Értekezések - SZITNYAI JÓZSEF: A Bányavidék veszedelme 133

142 SZITNYAI JÓZSEF. kellett. Habár a két fejedelem találkozása barátságos volt, a választó fejedelem csak keveset időzött ő Felségénél s csakhamar eltávozott. Erre a küldöttek újból bebocsáttatván s ügyüket elejétől fogva előterjeszteni akarván, ő Felsége azzal szakítá félbe előadásukat, hogy ott kezdjék és folytassák, ahol elhagyták (spricht yhr Mth., wir sollten alldo anfangen, wo wirss verlassen) ; ennek folytán a supplicatio érdemleges tartalmát, nevezetesen a békéről szóló részt kifejtvén, arra utaltak, hogy rajtuk nem lesz segítve a békével, mért az napról-napra végzetesebb és nézetük szerint sokkal jobb volna a nyilt szembeszállás az ellenséggel. Mire ő Felsége a következőképen válaszolt : »Jól s annál is alaposabban, miként azt ti előadni képesek vagytok, tudjuk, hogy — fájdalom — mily veszélyben forogtok, mert azon kár, mely az imént bekövetkezett, közelebbről érint bennünket s a mieinket, mint titeket, miután, ha ti vagy Magyarország elveszne, a forgácsok messzebbre is repülnek ; — mit tovább nem tűrhetünk, annál kevésbbé, mert jól tudjuk, hogy az ellenség sem hűségét, sem hitét nem tartja meg s lelkünkre felette fájdalmas, hogy ily szerfeletti pusztulás állt be; hogy tehát ezáltal mi tönkre ne menjünk és más tartományok megmaradása is megóvassék, elhihetitek, hogy erre szüntelenül s ernyedetlenűl törekszünk s ez okból hívtuk egybe a választó fejedelmeket, valamint a birodalom más fejedelmeit is a mostani gyűlésre véget vetendők az ellenség kénye-kedve szerinti eljárásának, miként ezt az imént Prágában is megállapítottuk már s a szomszéd tartományok is kijelentették, hogy nem maradnak vissza a segélyadásban, mert jobb magát a saját házán kivűl, mint abban védeni ; — e mellett azonban nekünk is hozzá kell látnunk, hogy magunkon segítsünk s biztosan reméljük, hogy ebben a választó fejedelmek, mint keresztények meg nem tagadják tőlünk támogatásukat, mert meg vannak győződve, hogy sokkal jobb, ha ma vagyonuk egy részét feláldozzák s otthonukban nyugodtan megmaradhatnak, mintsem hogy a jövőben egyre-másra mindenüktől megfosztassanak; ezért teljesen felesleges, hogy ti a választó fejedelmek elé is kérelmezőleg járuljatok, mert ezek jól tudják, hogy mi mily veszélyben vagyunk velük s övéikkel együtt, s hogy — mitől az Isten megóvjon — lia Magyarország áldozatul esik, őket is mily veszteség éri ; mihez képest mi magunk terjesztjük ügyeteket a fejedelmek elé, s reméljük, hogy segélyük mellett a mieink megmaradása biztosítva lesz s ti kegygyei és kedvező útbaigazítással távozhattok.« A küldöttek kihallgatásukk őzben s ő Felsége ezen nyilatkozata után is szót emeltek, s a többi között a török kegyetlen-