Századok – 1893

Értekezések - SZITNYAI JÓZSEF: A Bányavidék veszedelme 133

A BÁNYAVIDÉK VESZEDELME 15 75-BEN. 143 ségéről ismételten megemlékezvén panaszosan adták elő, hogy azok, kik fogságba esnek a mohamedán vallásra áttérni kény­telenek s így testileg s lelkileg az ördögnek szolgálnak, mire ő Felségét oly zokogás fogta el, hogy a küldöttek szemei is könyeztek. A kihallgatás egy félóránál hosszabb időt vett igénybe. A küldöttek eljárásuk kilátásba helyezett sikerét, illetőleg ügyük igért kedvező elintézését minden eshetőségre biztosítandók, október 8-án a magyar királyhoz mentek, ki a következőképen nyilatkozott: »Ti helyesen cselekedtetek, hogy ide jöttetek s az ügyről ő Felségének s nekünk előterjesztést tettetek, és tudván, hogy titeket mily nagy veszély fenyeget, szívesen fogunk ő csá­szári Felségénél közbenjárni, hogy így a segély annál biztosabban megadassék ; a mi a birodalmi rendeket illeti, azok semmikép sem fognak vonakodni a segélyadástól s reméljük, mikép mind azt megteszik, a mi hatalmukban áll ; mi pedig semmiféle fárad­ságot sem kímélve mindenképen arról gondoskodunk, hogy ti az ellenségtől megmenekülhessetek. « A küldöttség ezen jelentése szerint a választó fejedelmek október 8-án kezdették meg tanácskozásaikat Regensburg városházán, a hova szorgalmatosan el-ellátogatnak, mindent titok­ban végeznek, és a propositiókat, melyek sorában a bányavárosok ügye nem a legutolsó volt, ő császári Felsége maga teszi meg. A fejedelmek tanácskozásai a követeket hosszabb ott mara­dásra kényszerítvén ez időközt ügyük szorgalmas solicitálására használták fel; nevezetesen október hó 13-án Viechhäuser útján doctor Weberhez, a birodalom kanczellárjához fordultak az ügy végleges elintézése végett s onnét Berburger titkárhoz mentek, ki arról értesítő őket, hogy habár ügyük részben el van intézve már, mindazonáltal tekintve, hogy most igen fontos ügyek tárgyaltatnak, lehetetlen annak végleges elintézése a fejedelmek tanácskozásainak berekesztése előtt s addig okvetetlenül vára­kozniok kell. Ez értesítés vétele után az udvarba siettek s ott a lovagszobában (in der Ritterstuben) Broszkovszky úrral találkoz­ván s ez előtt hangsúlyozván, hogy mennél elébb elbocsáttathatnak, annál jobban s annál hamarább előmozdítják a kamara hasznát is, nevezettől azon választ nyerték, hogy ő kegyelme megtisztelte­téssel fogadja a belé helyezett bizalmat, miért köszönetét fejezvén ki, biztosítja őket, hogy kész ő Felségénél az ügyet támogatni, annál is inkább, mert a döntő körök a követeket nemcsak bízta­tással, de tettel is meg akarják nyugtatni, de ez a maga helyén megindítva s a választófejedelmeknek is előterjesztve lévén, biztosra vehetik, hogy a biztatás teljesültének tudatában fognak távozni.

Next

/
Thumbnails
Contents