Századok – 1893

Értekezések - SZITNYAI JÓZSEF: A Bányavidék veszedelme 133

A BÁNYAVIDÉK VESZEDELME 15 75-BEN. 141 nem marad egyéb számukra, mint, hogy vagy az ellenség által" lekaszaboltassanak, vagy gyermekeikkel s feleségeikkel az irgal­matlan rabságba hurczoltassanak, mi a fiatalság lelki és­testi kárhozatát vonván maga után, ezért felelősséget sem vállalhatnak magukra, annál kevésbbé, mivel a fennálló béke Ausztria, Sziléziára, Morva- és Csehországra ki nem terjedvén, azt a török ürügy keresés nélkül is s így egyenesen ő Felsége gúnyjára megszegheti. Mindezeknél fogva az iránt esedeznek, hogy ő Felsége a római birodalommal egyetértőleg igyekezzék Buda vagy Esztergom fegyveres erővel való visszafoglalására, hogy ez úton a bányavidék végvárai felszabaduljanak. Mint­hogy pedig a veszély nemcsak Magyarországot, de Ausztriát is fenyegeti s minden ember kötelessége szomszédját égő házának oltásában segíteni, kérelmezők készek e veszélyt a birodalmi­rendek előtt is előadni s azokat a kielégítő segély adására han­golni, mely szándékuk kivitelét azonban ő Felsége bölcs belátá­sától tevén függővé, végső kérelmükkel azt terjesztik elő, hogy legalább Zólyomot, Vyglest, Korponát, Posaukent (Bozókot), Csábrágot és Szt.-Benedeket tekintélyesebb katonasággal lássa el, mivel azok nagyon csekély munitio birtokában vannak s­utóbbi, ismét, mint egy évvel ezelőtt, az ellenség kezére kerülhet, kijelentvén egyúttal, hogy azon panaszok, melyek ellenük állító­lagos hűtlenségük miatt Forgács Simon és Kielman András előtt felmerültek, valótlanok. E supplicatio összeállítása után a küldöttek az udvarba október hó 6. és 7-én reggel és délben el-ellátogattak (auffge­wartet), de kihallgatásuk azért halasztatott óráról-órára, mert a fejedelmek egyre érkeztek s azok mindegyikének ő Felsége is elejébe ment. Elvégre október 8-án nagyon is korán Diettrich­stein úrnál jelentkezvén s ehhez 8 — 9 óra tájban bebocsáttatván, ez által ő Felsége elé vezettettek. O Felsége mindenekelőtt kezet nyújtott a belépők mind­egyikének (hatt die Kay. Mt. zuvor einem jeden handt potten), mire a kamarások visszavonulván csak ők maguk maradtak ő Felsége termében (in der Kammer) s azonnal annak előadá­sához fogtak, hogy mi indította őket ezen nagy útra s hogy mily nagy veszély fenyegeti a hét bányavárost Kékkő, Somoskő és Dévén elveszte folytán. De előadásuk közben, alig hogy legjobb actiójukba bele­melegedtek, a szászországi fejedelem, ki az előző nap este várat­lanúl s észrevétlenül Regensburgba bevonult, — ő Felsége udva­rába jővén, a küldöttek előadását megszakította s ő Felségét a kihallgatásban hátráltatta, miután a császár a választófejedelem elejébe sietett, a miért is a küldötteknek rövid időre távozniok

Next

/
Thumbnails
Contents