Századok – 1893

Értekezések - PÓR ANTAL: János küküllei főesperes - I. közl. 1

NAGY LAJOS KIRÁLY TÖRTÉNETÍRÓJA. 5 Közben I. Károly király is meghalt. Nagy-Martoni Páltól is elvették az országbírói méltóságot, Apród Miklós János nevű íia pedig bekerült a királyi nagy kanczelláriába x

) íródeáknak (literátus), a hol jó hasznát vették az ügyes, szolgálatkész és szorgalmas legénynek. Az urak, első sorban főnöke, Vásári Miklós esztergami érsek, jó indulattal voltak iránta ; még a király szeme is megakadt rajta. Valószínűleg a főurak biztatására történt, midőn Lajos király 1349. évi október hava 21. napján Gyulafehérvárt tartózkodók, esennen járult eléje János deák és előadta keservét, amiért elkobozták atyjától, családjától a jól megérdemlett Tót-Sólymost, melyet alázatosan visszakért, minthogy az most Abajdócz Gálfia Mihálytól, állevelek bemutatása miatt a királyi fölségre visszaszállott. A jelenlevő főurak és vitézek nemcsak megerősítették János deák előadását, de még szószólói lettek. Lajos király, tehát tekintetbe vévén deákjának példás szorgalmát és hűségét, új adomány czímén visszaadatni rendelte neki, atyjának és testvéreinek Tót-Sólymost, melynek birodalmába a szepesi káptalan újólag bevezette őket.2

) A háboríttatlan beigtatás daczára nyugta csak nem lehetett Tót-Sólymos új urának, minthogy Abajdócz Gálfia Mihály a királyi fölség előtt csempességgel vádolta János deákot, ki hamis, valótlan előadásával elámítván, birta ő felségét Tót-Sólymos visszaadására, mely jog szerint őt, a vádlót illeti, hisz benne is ül. Lajos király e panaszra az ügyet elbírálás végett átadta az új országbírónak, Szécsényi Tamásnak, ki a mondott kalapból azonnal előszedte a pöriratokat, megvizsgálta, aztán tisztességesebben egy darab szövetbe takarta, gyűrűjével lepecsételte és törvényszéke elé terjesztette. A törvényszék nem állott kisebb emberekből, mint Vásári Miklós esztergami érsekből, Geletfia Miklós nádorból, ennek öcscse : Jánosból, fia : László, császmai prépost, a királyi kápolna ispánja, titkos kanczellárból és számos más nemes úrból. 3) »Cancellaria maior«, melynek fíinöke a királyi kancssellár volt. ') Fejér, CD. IX/r. 655.