Századok – 1893

Értekezések - PÓR ANTAL: János küküllei főesperes - I. közl. 1

4 .TÁNOS, KÜKÜLLEI FÖESPERKS, kapaszkodott ;i királynál is királyiabb Nagy-Martoni L'ál országbíró, és Apród Miklóst becsületes szerzeményétől elütötte. Történt ez 1321 előtt, minthogy midőn Károly király ez évben Krakóban tartózkodék ipjánál, Lokietek Ulászló lengyel királynál, elkérte tőle Tót-Sólymost a lengyel Turiánfia Jeskó, szandeezi gróf. Károly király úgy látszik hajlott e kérésre és kegyelmét azzal toldotta meg, hogy megengedte, miszerint Jeskó Tót-Sólymost el is idegenítheti. De mert kanczellárja nem volt vele, valamely jegyző által Íratták az adományos levelet. A lengyel jegyző azonban nemcsak a magyar kanczellária irómodorában nem volt járatos, de — alighanem — tévedésből Sólymos helyett Somlyót irt a levélbe és tudatlanságában vagy gondatlanságában a dátumot is kifeledte. Jeskó gróf aztán Abajdócz Gál nevű magyar cselédjének, tekintetbe véve ennek hűséges szolgálatait is, Tót-Sólymost kétszáz márka garasért, vagyis nagy dénárért csakugyan eladta. De bizony nem hasznot, hanem kárt tett hű emberének, mivelhogy Apród Miklós se hagyta annyiban a dolgot, hanem mihelyt tudomására jutott, hogy Tót-Sólymos kevésbbé hatalmas embernek van keze közt, azonnal pert indított ellene. Az országbíró elé, ki akkor még mindig Nagy-Martoni Pál vala, jutott az űgy elitélés végett. És ha már az adományos levél szokatlan, tévesztett alakja baj volt az alperesre, önmaga súlyosbította baját azzal, hogy az oklevelen a hibás Somlyót kivakarta és Sólymost írt helyébe, a befejezés után pedig Visegrádról keltezve oda igtatta a dátumot is. Ez nyilván okmányhamisítás volt, ha nem is talán rosszhiszemű ; de az alperest miatta el kellett marasztalni. Hanem ebből még nem következett, hogy a per tárgyát, Sólymost visszakapja Apród Miklós. Ellenkezőleg : a király kezére került volna az, ha az Ítéletet szigorúan végrehajtják vala. Azonban megelégedtek — úgy látszik, a lengyel származású Erzsébet királyné iránti tekintetből — azzal, hogy az oklevelet nem adták vissza a feleknek, hanem azokat valamilyen kalapba, melyet Treutel Miklós mester és Vörös Tamás csejtei várnagy (az Apponyiak őse) lepecsételt, rejtették s a királyi levéltárba tették.1) o Fejér, CD. JX/I1I. G48.