Századok – 1892

IV. Hivatalos értesítő - Felhivás a M. T. T. tagjaihoz. 884

66 volna : Fraknói barátommal leborúlánk a főoltár előtt, s bangos szóval, buzgó magyar imában adtam hálát Istennek, hogy hazám dicsőemlékű fejedelmének, a magyar szabadság számkivetett martyrjának hamvait elvégre is szerencsésen föltalálnom s a további pusztulástól megmentenünk engedte . . . . A lazarista atyák meghatottan állottak mögöttünk. A sekrestyében azután elolvastuk és aláírtuk a jó erős. török papírra letisztázott jegyzőkönyvet, vagyis emlékiratot, — melynek P. Romon által készített másolatát íme ide, értekezésem végéhez melléklem. Lobry udvariasságból azt akará, hogy első helyen mi írjuk Fraknóival alá; de megtagadtuk: mondván, hogy ő itt a főszemély, ő a templom és a sírbolt őre. — őt illeti meg az elsőség ! így írta alá a rendházfőnök ; utána Fraknói, mint apátkanonok és a magy. tud. Akadémia másodelnöke; azután én, mint a magyar képviselőház tagja, a történelmi társulat alelnöke és Rákóczi fejedelem életírója. Aláírásom után következnek a sírfelbontásnál jelen volt lazarista atyákéi. Ezzel az iratot az üveghengerbe tévén, ezt bedugaszoltuk, és a czédrusszekrény ládafiába tettük. A ládát a supérieur bezárta, mondván, hogy még egy pléhdarabot fog hozatni, a melylyel a kulcslyukat beboríttatja és beszegezteti ; a kulcsot az emlékiratnak a rendház archívumában őrizendő második eredeti példányához csatolandja, a melynek aláírására hogy holnap eljöjjünk. fölkért, A templomban a sírok befödésének. a talajkoczkák lerakásának stb. még az éj folytán végbe kell menni, hogy a reggeli istentisztelet idejére már újra rendben legyen minden. — Mi a legmelegebben megköszönve Lobry supérieur úr és a lazarista atyák buzgó fáradozásait, nemes érdeklődését, előzékenységét, barátságát, — a szerencsésen végzett munka megelégedést nyújtó érzetével vevénk tőlök szívreható búcsút. Öreg estve, nyolcz óra felé volt már, a mikor szállodánkba érkezénk. Útitársaink s az ottani magyar társaság csodálkoztak hosszas kimaradásunkon, s kérdezősködének ; de nem tudhattak meg tőlünk egyebet, csak, hogy a lazaristáknál kutattunk, mint ők vélték, a — könyvtárban. Utóbb sem sejtett meg az egészből a mi történt, Konstantinápolyban senki semmit. És idehaza is megőriztük a titkot.