Századok – 1892

IV. Hivatalos értesítő - Felhivás a M. T. T. tagjaihoz. 884

47 Én, Mikes Kelemennek már idézett utalására hivatkozva, azt kívántam, hogy a Zrínyi Hona falba rakott emléktáblája alatti tért, közvetlenül a déli főfal hosszában bontassuk föl : ott lcell a nagy fejedelem koporsójának feküdni. P. Lobry supérieur azonban az épen átellenes oldalon, az oltár előtt balra, a mellékhajót a főhajótól elválasztó korlát mellé lépve, a maga alatt lévő talajkoczkákra mutatott és állítá, hogy zárdai hagyományok szerint a fejedelem teste azon a ponton nyúgodnék. Szedessük föl előbb ott a koczkákat, és csak, ha ott hiába fáradnánk, nyittassuk föl a túlsó oldalt. A zárdai hagyománynak ellentmondani már csak udvariasságból sem akarván, beléegyeztem, — egyébként sem tartván lehetetlennek, hogy Rákóczi koporsóját az 1839-iki sírbolygatáskor netalán odahelyezték volna által, és így erre vonatkoznék a hagyomány. Becsületes török munkásunk hozzálátott a korlát hosszában fekvő talajkoczkák fölfeszegetéséhez. Ezek alatt is újabbkori oltott mészréteget lelénk, melyet eltakarítva, porföld következett, és ez alatt csekély mélységben, élére állított, keskeny, magas, fehér kőlapok felső párkányzata kezdett mutatkozni párhúzamos két sorban, egymástól egy ember fekvő testének megfelelő távolságnyira mintegy védőfal gyanánt fölállogatva, s éleikkel szorosan egymás mellé illesztve. A nyúgatnak és keletnek néző két rövid oldalt pedig egy-egy ilyen kőlap zárta be. Az egésznek olyan széles vályú, teknő, vagy nyitott csatornaforma alakja volt. Koporsót kezdtünk benne sejteni, s a közben fekvő földet elhárítottuk. És íme, koporsó helyett csakhamar koponyára és csontvázra akadtunk, mely a templom talapzatától alig egy lábnyi mélységben feküdt. Koporsómaradványoknak nem vala körülötte a legkisebb nyoma sem, — csak a fölállítgatott puszta kőlapok, melyeknek belső oldala itt-ott kormos, füstös, olvadozott volt, mintha tűz nyomait viselnék magukon. Kellemetlen szagot is terjesztettek, — azok-e, vagy a nyirkos testmaradványok? nem tudhattuk. Égett sírral volt dolgunk, bizonyos. A meszes törmeléktől, porha földtűi borított, s a mint kivehető volt : közepes, vagy ennél kisebb termetű, már igen szétomlott csontváz női holttest maradványának látszott. Fejével keletnek, az oltár felé, lábaival nyúgatnak fordítva feküdt.