Századok – 1892

Az Emlékkönyv tartalma - Gr. Széchen Antal megnyitó beszéde. 3

8 BART A LUS ISTVÁN. Schilling szótára után ezekhez teszem, hogy a tánczolók körformára nyitották szét karjukat, mi hasonlított a páva uszályának félköréhez. Régi időkben így folytatja a Stössel-szótár — nagy becsülete volt e táncznak. A gavallérok felső díszkabátban, kardosan, a főrangú hivatalnokok szokott dísz jelmezökben, a fejedelmek fejedelmi köpenyben, a főrangú nők uszályosan tánczolták. Általában nagy táncznak is nevezték, mely után közvetlenül rendesen galliárda következett. A pávatáncz spanyol eredetét illetőleg a szótárírók nemcsak azért gyanúsak, mert forrásokra nem hivatkoznak, de már Schilling szótára által is azok lesznek. Ez ugyanis a táncz nevét az olasz pavone-tói származtatja, tehát magától a pávától, mégpedig olasz pávától. A lantos-gyűjteményekből is ezt olvashatjuk ki. A XVI. század elején Petrucci és Grirolamo Scotto tabulaturáiban pciduan név alatt szerepelnek. Fuhrmann gyűjteménye (1615-ből) a többi tánczfajok közé így sorakoztatja »pavane, sen paduane.« Innen nem csak olasz, de paduai eredetére is lehet következtetni. A lantvirtuózok virágzó korában, vagyis a XVI. század utolsó felében s a XVII. elején a pávatáncz Európa minden államában meg volt honosulva, sőt a tánczlépések szerkezetét illetőleg különfélekép módosult. Ezért tekintve a zenestil egységét — Besard és Fuhrmann gyűjteménye csak is a tánczot illetőleg vonatkozhat nemzetiségekre, pl. Pavana Hispanica, sen Spagnolet ; italica ; germanica ; galUca ; brittanica. Vagy lia ez nem áll, úgy a szerkesztők a zeneköltőkben a nemzetiséget akarták megkülönböztetni ; inert minden táncz zeneszerzője az illető nemzet fia volt, jil. Pavana Brittannica Aloyson anglus-tól, s így tovább gallus, germanus, polonus, hungarus, liomanus, venetus, pataviensis, sat. A pávatáncz zenei szerkezetéről Schilling szótára mond annyit, hogy igen egyszerű volt; két ismétlőből, vagy körből állott, legtöbbnyire három méretes ütenynemben és simán, kötve szokták játszani. Nem áll ez sem az íitenynemre, sem az alakra vonatkozva. A Besard és Fuhrmann táblázatokból itélve, a páratlan ütenynemüek száma igen csekély lehetett, s annál több a