Századok – 1892

Az Emlékkönyv tartalma - Gr. Széchen Antal megnyitó beszéde. 3

A MAGYAR PALOTÁS ZENF. EREDETE. 9 párosuké, vagy négyméretüeké. Alakilag voltak ugyan a régibbek közt két ismétlőjüek, de olyanok is, melyekben 3 4 sőt 5 ismétlő is sorakozott. Rokonságuk a magyar palotásokhoz legfőkép a körzáradékokban észlelhető. A galliarda. Ez a táncz. — mint a neve is rámutat — szintén olasz eredetű, sőt állítólag Kómából származik, s a régi romanesca ivadéka. A szótárírók egyhangúak abban, hogy gagliarda annyi, mint a latin validus, vagy is, élénk, egészséges, erös. Mozgását illetőleg liousseuu a franczia gai (vidor, élénk) értelménél fogva azonosítja az allegro vagy friss fogalmával. Az illetők egyhangúlag három méretes idejűnek irják, három ismétlővel, melyek 4 8 12 ütenyt tartalmaznak. A tánczképletek öt lépésből állottak, s innen némelyek cinque ^as-nak is nevezték. Mint minden táuczdallamra, úgy ezére is szoktak szerelmes verseket énekelni. A tánczolást illetőleg a tánczosak a terem egész hosszát s szélességét igénybe vették, most ugrósan, majd csoszogva. Fentebb már említettem, hogy a pávatáncz után galliarda szokott következni ; a kettő közt tehát olyan viszony van, mint ma a lassú és friss között. Ezen szex-kezeti rokonságot napjaink lassú és friss magyarjaival szemben csak esetlegesnek mondhatnók ; de a XVI. századból találtam egy régi magyar passamezzót is, melynek utolsó ismétlője hasonló szerkezetű, t. i. a megelőző ismétlők páros és lassú idejűek, az utolsó ellenben páratlan és friss. Sőt ennél is többet mondhatok. Péld. a francziáknál találtam olyan pávatánczot, melynek dallamát a galliárda is megtartja, azzal a különbséggel, hogy amannak páros méretei emitt páratlanokká idomulnak. Ezt tehát esetlegesnek nein mondhatjuk, s az is világos, hogy napjaink czigányai, midőn egy lassú nótát utoljára frissen is eljátszanak, nem saját ösztönüket követik ; de e mellett tanúskodik az elébb említett magyar passamezzó is, melynek három méretes frisse — éppen mint a franczia — megtartja a lassú dallamait,