Századok – 1892

III. Tárcza - Önálló czikkek - Dr. Kvacsala János. A finn-magyar nyelvösszehasonlitás első nyomai. 79

T A 11 C Z A. A PINN-MAGYAR NYELVÖSSZEHASONLÍTÁS ELSŐ NYOMAI. J. G. Eckardt : Commentarius de rebus Franciae Orientalis et Episcopatus Würcburgensis . . . Würzburgi 1729. cz. müvében (p. 487 és 488.) azt állítja, hogy Comenius volt az első, a ki a magyar nyelvnek a finn nyelvvel való rokonságát észrevette ; hogy Fogelius Martin ezen észlelet alapján alkalmat vett magának számos finn és magyar szót egybeállítani és a kettő egyezőségét kimutatni, s hogy Fogelius e kézirata a hannoveri királyi könyvtárban még mindig kiadatlanul hever. Ez igen érdekes kézirat, legalább a mint azt a hannoveri könyvtár igazgatósága rendelkezésemre bocsátotta, egész terjedelmében nincsen ugyan meg, de azon része meg van, mely a fennt említett rokonságot ismerteti. Az első lapon ily czímet visel : Martini Fogeli de Finnicae Linguae Indole Obsei'vationum Cap. I. de Finnicae Linguae Cum Vicinarum Gentium Liiiguis Comparatione. A negyedik lap egy új czímlap : Nomenclator Finnicus, Serenissimo COSMO Magno Etruriae Principi dicatus et, couscriptus à Martino Fogelio, Hamburgensi. A harmadik lap szerint az egész munka 9 fejezetre lett volna osztandó, azonban e beosztás nyomait a munkán nem látni. A dedicatio a Nomenclator Finnicus késedelmét avval menti, hogy Skytte bárótól későbben jött meg, mint, remélték. E báróról tudjuk ugyan, hogy Comeniussal, llartlibbal, annak előtte Bisterfelddel is összeköttetésben volt; 1G51 — 5'2-bcn svéd diploinacziai küldöttsége volt. Magyarországon át Konstantinápolyba (1. Szilágyi, Erdély és az E. K. Iláb. I. köt.) s tán ekkor lett ő is figyelmessé, mint Comenius is, a két nyelv rokonságára ; a kézirat egyébként Skyttét csak a dedicatióban említi, Comeniust pedig egy szóval sem. Fogelius a Nomenclatorhoz egy kis értekezést csatol de Finnicae Linguae Indole, a melyben kimutatja, hogy a finn nyelv a szomszédosak közül csak is az eszttel és a lappal rokon. Azonban a szerző, megemlékezve arról, hogy a magyarok azt állítják, hogy Scythiából mentek át Pannoniába (p. 19.), arra a gondolatra jött, hogy megvizsgálja a két nyelvet, s úgy szókincs, mint nyelvtani és mondattani sajátságok dolgában