Századok – 1892

III. Tárcza - Önálló czikkek - Dr. Kvacsala János. A finn-magyar nyelvösszehasonlitás első nyomai. 79

80 tárcza. nagy rokonságot talált (vocabula ; literarum compositiones, Nominuin flexiones et genera, constructiones denique orationis). »Atque sic-féliciter cepi, quod nemo hactenus, quod sciam, ante me observavit, Hungaricam et Finnicam linguam magna inter se affiuitate eonjunctas esse.« Molnár bevallja nyíltan Grammaticájában, úgymond Fogelius, bogy nem tudja, liogy mely nyelvvel lehetne a magyar rokon, Scaliger pedig a finn nyelvet egészen különállónak találta. Erre Fogelius mindenekelőtt 36 szót állít egymás mellé latinul, finnül és magyarul, melyek a 2 utóbbi nyelvnek közel voltát szembeszökőn mutatják (ezek : fej, haj, kéz, köny, száj, agyvelő, vér, íny, lapoczka, máj, vő, éj, szarv, tűz, alá, élet, ökör, váll, szem, kő, tetű, láng, hal, halál, azután, tud, ki, hajó, mit, miért, vén, vénség, száz, eső, rút, vala — természetesen régi helyes Írással.) De, úgymond, nem elég a szavak rokonsága. A két nyelv egyezik még a hangzatosságban (suavitate) : 1. mindkettő siiriin tesz magánhangzókat mássalhangzók közé. 2. A finn s a magyar nyelvben egyaránt nincs nem, a mi mindkét nyelv megtanulását könnyíti. 3. A névhajlításban is igen hasonló a két nyelv, a mennyiben a szóhoz attól elválaszthatatlan végzetet (terminationes) ragaszt, mit szerző számos finn szón mutat ki. 4. Az elválasztható praepositiókat a szó után teszik. 5. A birtokviszonyt birtokragokkal is fejezhetik ki, birtokos névmások nélkül, végül 6. a habere igét »vagyon« szóval (finnül »on«) helyettesítik. Azonban a különbség, —• úgymond a szerző tovább — mégis nagyobb, semmint egymást megértsék. A magyar nyelv igen nehéz nyújtott és rövid magánhangzóival (halakat mást jelent mint hálákat); a magyar műveltető igeképzőt a finn nem birja ; a finneknek nincs articulusok ; a finn névragozások nem oly egyöntetűek, mint a magyarok ; végül a finn nyelv nem oly gazdag eredeti szavakban, mint a magyar, s nagyon gyakran szorul összetételre. A szerző további fejtegetéseiben más nyelvekből mutat ki szavakat a finnben s még a finn nyelvnek néhány sajátságát említi fel ; azonban a legelső fejezetet sem mondhatjuk jelen alakjában befejezettnek. — A szerzőről magáról csak annyit említünk meg, hogy 1634-ben született, 1663-ban Paduában promoveált, s hogy Joach. Jungiusnak, a »német ]5aco«-nak tanítványa volt. 1668-ban Cosmos, toscanai herczeg, midőn Hamburgon keresztül vonult, nagyon kitüntette a fiatal tudóst. Meghalt 1676-ban, haláláról Leibnitz így emlékezik meg: »Mors ejus omnibus acerba exstitit, quibus nota erat doetrina viri et rara inter nostras judicii maturitas . . . .« (L. erre nézve Guhrauer : J. Jung und sein Zeitalter, p. 326. 327.) DK. KVACSALA JÁNOS