Századok – 1892

Értekezések - MELTZL OSZKÁR: Az erdélyi szászok ipara és kereskedelme a XIV. és XV. században. - II. 720

AZ ERDÉLYI SZÁSZOK IPARA ÉS KERESKEDELME A XIV. ÉS XV. SZÁZADBAN. MÁSODIK ÉS BEFEJEZŐ KÖZLEMÉNY. II. Magától értetődik, hogy mindenütt, ahol virágzó ipar létezik, jelentékeny kereskedelemnek is kell lennie, mivel az ipari terményeknek rendszeres és biztosított kelendősége nélkül, vagyis megfelelően kiterjedt kereskedelem nélkül, az ipar egy népnél sem állhat fenn huzamosabb ideig. A szász kereskedelemnek fejlődése szintén karöltve haladt a szász ipar fejlődésével ; mindkettő egyenlő mérvben és kölcsönösen támogatta és előmozdította egymást. A középkori szász kereskedelem természete és kiterjedése iránt azonban oly nézetek uralkodnak szerte, a melyek az újabb nyomozásokkal merően ellenkeznek. Rendesen fölteszik, hogy közép Európának kereskedelme a kelettel a későbbi középkorban, vagy legalább is huzamosabb időszakon át Németországból a dunamenti utakon haladt keresztül Magyarországon és Erdélyen. Ezen kereskedelemben a szászok állítólag nagy mérvben voltak érdekelve és a kelet és nyugot közti közvetítők jövedelmező szerepében vetették meg jólétüknek alapját. Állítólag saját termékeiket elvitték Konstantinápolyba, Smyrnába, sőt Alexandriába és Arábiába, innen pedig a Levante és India nagyértékű terményeit hozták vissza. A középkor vége felé, nevezetesen Konstantinápolynak a törökök által történt elfoglalása óta (1453.) és amióta a Keletindia felé vezető tengeri útat a portugálok felfedezték (1497.) — mindenkorra elterelődött volna a világkereskedelemnek Magyarországon át vezető és a szászok részére oly előnyös utja, hogy egyelőre az olasz kereskedelmi köztársaságok, különösen a velenczeiek kezébe menjen át, a kik