Századok – 1892

Értekezések - MELTZL OSZKÁR: Az erdélyi szászok ipara és kereskedelme a XIV. és XV. században. - II. 720

AZ ÉRDÉL»'1 SZÁSZOK IPARA ÉS KERESKEDELME STB. 721 már eddig is a jelzett közvetítő kereskedelemmel sikeresen versenyeztek volna.1

) Ezen, úgy a belföldi, mint a külföldi tudományban képviselt felfogás manapság már teljesen tarthatatlan. Habár az akkori időknek napjainkban mindenfelé feltárt forrásai nem egy sajnálatraméltó hézagot is mutatnak fel, mindazáltal elég gazdagok arra nézve, hogy világosan Ítélhessünk e kérdés felett és ezen források akár a külföldieket, akár a magyarországiakat veszsziík — semmiféle támpontot nem nyújtanak a fenti állítások beigazolására. Az úgynevezett világkereskedelem sohasem követte a jelzett útirányt. A német, még kevésbbé a többi külföldi nagy kereskedelmi piaczok sohasem voltak ez uton sem közvetlen sem a szászok által közvetített, bárcsak némileg is állandó összeköttetésben a kelettel. Sőt még a legközelebb fekvő német kereskedelmi városok, mint Bécs, Enns, Passau, Regensburg, Nürnberg, Ulm sem követték valaha bebizonyíthatólag a dunai utat Magyarországon és Erdélyen keresztül, még Szerbiába vagy Bulgáriába sem. Németország a középkorban a fűszerárukat és a keletnek egyéb terményeit Olaszországból, különösen a velenczeiektől és genuaiaktól, a Hanza városokban és Németalföldön szerezte be. Sőt nagyon is kérdéses, vájjon Nagyszeben vagy Besztercze városának középkori számláiban szereplő egyik vagy másik font bors szintén nem érkezett-e ezen utóbbi útirányban vagyis Németországból Erdélybe ? Vájjon nem tűnik-e fel mindenkinek, hogy a Róbert Károly, I. Lajos, Zsigmond korától Korvin Mátyás és azon túl terjedő időszakból fenmaradt számos okmányaink, továbbá városaink régi számkönyvei, a tanácsjegyzőkönyvek és krónikák mintegy közös megegyezés alapján egy árva szóval sem említik a szászoknak Konstantinápolylyal vagy Smyrnával és Alexandriával folytatott összeköttetését, lia ily összeköttetés még csak szerényebi) mérvben vagy rövid időre is fennállott volna ! Ugyan adott-e valaha valamely byzanczi császár vagy bolgár czár a szászoknak kiváltságlevelet, mely a Balkán országaiban való szabad kereskedést és az utazásra nézve oltalmat biztosított volna, a milyen számos kiváltságlevelet a szászok Erdélyre, Magyar-, Oláh- és ') Kevés kivétellel majdnem mindazon történetírók, kik Magyarország középkori kereskedelmi viszonyaival foglalkoztak, régebbiek mint újabbak, a fent előadott nézetet vallják. V. ö. Engel, Geschiebte des ungrischen Reichs II. R. 147. 1., Horváth Mihály, i. Ii. 128.1., Teutsch Gy. I)., Geschichte der Siebenbürger Sachsen, I. 129. 1., Hann Fr., Zur Geschichte des siebenbürgischen Handels vom Jahr 972 — 1845. Archiv A. f. III. 145.1., Falke ./., Geschichte des deutschen Handels, 77, 106 s m. A nevezett írók közül egyik sem idéz forrásokat ezen kérdésre nézve.