Századok – 1892

Értekezések - KVACSALA JÁNOS: Az angol-magyar érintkezések történetéhez (1620–1670.) - I. közl. 709

TÖRTÉNETÉHKZ. 719 véseit hősieseknek nevezi s biztosra veszi, hogy Isten megáldja őket. Mivel azonban át nem mehetett Londonba, a választ Párisba czímeztette s meg is kapta. Erre ismét felel néhány sorban. Őszintén megmondja, hogy ő szeretne e tájakra, tehát Angliához közelebbre jönni, azonban ha Istennek s a fejedelemnek máskép tetszik, mit tegyen? Ki nem mondhatja, mennyi gondja van; csoda, lia a »ritkább« dolgokra gondolhat is. Majd meg a tudományos törekvésekre rátérve úgy találja, hogy nemcsak lehet az anyanyelvet használni e czélra, hanem, hogy pl. a német nyelv, ha ki lesz képezve, a latin nyelvet túl fogja szárnyalni s ő nem is kétkedik, hogy a latin nyelv az Antikrisztussal együtt el lesz temetve. Végül ismételten is igen helyesli Dürens methodusát. Még ez évben meghalt Alsted, Bisterfeld pedig a következőkben is diplomácziai küldetésekkel volt megbízva. A »ritkábbakra« rá sem ért gondolni, s így nem csodálhatjuk, hogy az angolokkal való összeköttetéseknek nyoma vesz. Különben az angolok tekintete is inkább saját ügyeikre fordult. A skótok vonakodása az angol egyház liturgiáját elfogadni, nyilt felkelésre vezetett, s a 4-ik és 5-ik parlament bezárása után keletkezett forrongás általános és erőteljes volt.1) Ha Hartlibnek és barátainak sikerűit, mégis ez időben is (1641.) Comeniust tanügyi reformok czéljából Angliába hívni,2

) lígy nemsokára meggyőződtek róla, hogy az idő, a mily terhes, nem békés müvekkel az, hanem nagy politikai eszmékkel és eseményekkel, s így Comenius is már egy évvel rá eredménytelenül tért vissza. S majdnem az egész évtized a Szigetország lakosainak érdeklődését a magok dolgai számára foglalta le. DR. KVACSALA .JÁNOS. 'I L. Erre nézve az Anglia történelmét tárgyaló műveket ; azonbau Stern: >-Milton und seine Zeit« Leipzig, 1878. cz. műve is behatóan foglalkozik az események szellemi és erkölcsi hátterével. s) Comenius maga nyújt angliai tartózkodásáról részletes jelentést részint Opera didactica II. része előszavában, részint pedig egy lissai barátaihoz intézett, később nyomtatásba is került levélben ; e levél megvan a lipcsei egyetemi és Boroszló városi és egyetemi könyvtárakban.