Századok – 1892

II. Könyvismertetések és birálatok - CRESCENS: A felsőmagyarországi városok életéről a XV–XVIII. században. (Irta Demkó Kálmán). 687

fi82 történeti irodalom. vezkedtek nálunk a városok, módosultak a szokások, készültek a törvénykönyvek. Természetes, hogy a szigorúan kifejlett kasztrendszer, mely kinai falakkal övezte körűi minden kiváltságos osztály tagjait, a küzdelem, a hosszas törekvés által úgyszólván kierőszakolt polgári rend kehelében, sok oly jogszokást, oly modorosságot létesített, a mely a mai kor gyermekének ajkait önkénytelen is a mosoly derűit virágaival hinti be. De kétségtelen, hogy mai városaink fejlettsége csak is ezen jogszokásoknak köszöni létét. Épen azon zárkózottság, melyet a nehezen megnyert kiváltságok féltése igazol, magyarázza meg a.zon körülményt, hogy a XV XVII. században könnyebb volt bármily más állásra szert tenni, mint valamely városban polgárjogot nyerni. De a város polgárai is több osztályba lőnek sorozva. így Nagy-Szeben kilencz külön osztályt ismert. Az őslakók, a városalapítók unokái képezték a patriczius családokat; ezeknek fejei, a később kifejlett czéhrendszer mellett, Rathsherren névvel bírtak, megkülönböztetésül a czéheknek a tanácsba bejutott tagjaitól, kik Herren des Rathes-eknek neveztettek. A város előbbkelői különben die Ringhiirger, vagy Bürger vom Range und Herkommen czímmel bírtak. A városok alapjellegét, de egyszersmind gyors emelkedésük egyik kulcsát, szigorú vallásosságuk képezte. A Pfarrherr, plebanus, a város első polgára volt. Szavának súlya sok vitás dologban döntő szerepet játszott. A vallás ellen elkövetett bűnök a legszigorúbb beszámítás alá estek. Selmeczbánya jegyzőkönyve szerint : a ki Istent, a Boldogságos Szüzet, a szenteket káromolja vagy a kereszténység szentségei felől gonoszul beszél, az egyházi törvények alapján egymást követő 7 vasárnapon a körmenet előtt - övig meztelenre vetkőztetve, mezítláb és hajadon fővel volt kénytelen körűijárni a templomot, miközben az arra kirendelt szolgák sűrűn vesszőzték őt. A hithagyás vizbefojtással büntettetett, a templomból való lopás büntetése pedig kerékbetörés volt. Bizonyos Jerschek nevű tolvajnál súlyosbító körülményül tudta be a bártfai tanács, hogy a »megváltóról« és a »Miatgánlcról« fogalma sem volt s rövid úton felakasztották. Az igazságszolgáltatás, sőt a pallos joga tudvalevőleg — a városi tanács kezében volt összpontosúlva, mely hatalmának tudatában a hozzá intézett beadványokat ily rövid czímmel láthatta el : Edle, Ehrenfeste, Nahmhafte, Ehrsamme, Vorsichtige und Wohlweise Herrn und Bath ! Méltóságukat külső viselkedésükkel is összhangzatba kellett hozniok. Meg volt szabva, milyen ruhában járjanak, milyen